2011. november 23., szerda

"... mint Petőfi a ködben..."

"Mint Petőfi a ködben..." igen, így tűntem el mindenünnen.
Egyetlen oka van, hogy dolgozom reggeltől estig, látástól vakulásig. Nincs már időm mi a nyugalmat, a kikapcsolódást jelentette számomra, vagyis a hobbimra. Ezt a békát le kell nyelnem még az élettől egy jó darabig, mert csak így tudok talpon maradni a családdal. Menni kell úgy ahogy elvárják, annyiért amennyit adnak, s ha többet szeretnék picivel, akkor még többet kell mennem - mindennek a rovására; a család, a barátok, az életem, a hobbim rovására. Öt hónapja megváltam mindentől: se fogpiszkát, se a kisgépemet nem vettem a kezembe, de még a M.A.G.U.S. fórumra sem jutottam fel, ahol elvileg admin vagyok. Mire hazaérek már erőm nincs, örülök, ha letudok ülni a gyerekekkel tanulni - de néha még ez sem jön össze, mert már csucsukálnak. Az álmaim eltávolodtak tőlem, jelenleg lehetetlenségnek látom mindazt, amit jó pár hónappal ezelőtt elterveztem. Erre mondják, hogy "Ember tervez, Isten végez..."
Mielőtt bárki félreérti nem azzal van a gondom, hogy dolgozni kell. Azzal sem, hogy ott ahol és annyit amennyit. Szeretem azt, amit csinálok, jó a társaság is. Vannak nehéz napok, s vannak könnyűek is, ahogy az rendje-módja szerint mindenütt szokott lenni. Egyszerűen sok és nem lesz vége. Pedig már nagyon-nagyon hiányzik mindenki és minden! A csajok a klubból, a közös alkotások, a nyugtató gépzúgás, az üveg visítása ahogy a kis marófej belekap anyagába, az alkotás öröme, nyugalma - MINDEN!

*Nagy sóhaj!*

Azért reménykedek még egy jobb jövőben, ahol rendeződik a dolog, amikor már ezeket is be tudom iktatni az életembe, ha nem is napi szinten. Mert a reményt nem adom fel, nem adhatom fel - annak szabad utoljára meghalnia, s az csak akkor hal meg, ha én is nyugalomra térek.

2011. június 5., vasárnap

Paci

A mindennapos hajtásból ki kellett ma lépnem egy pindurkát és jött egy ötlet, hogy mivel is töltsem el az időmet.
Még a jó-múltkorában, amikor a nyomtató-számítógép kombináció vacakolt egy kicsit beleszerelmeteskedtem egy lovacskás stencil mintába. Ebbe:


Elővettem a mintát, forgattam kicsit, majd szétnéztem, hogy milyen alapanyagom van itthon, amire rá tudnám varázsolni. Egy vázát nem rég kaptam barátnőmtől: narancssárgára festett külső felszínes. Viszont a festék olyan hatású rajta, mintha az üveg homokfúvott lenne (ha víz éri, akkor áttetsző narancssárgává válik, s ha megszárad visszamattul) - csak reméltem, hogy a minta jól fog mutatni rajta. Őszintén megvallom, hogy én már unom az agyonvirágmintázott vázákat, az olyat aminek se füle se farka - talán ezt hívják absztraktnak. Mást akartam, egy kicsit elütőbbet, egy kicsit egyedibbet, egy kicsi nem is tudom milyet. :)

Szóval a vázát összehoztam a mintával és röpke egy óra alatt a következő eredmény született meg:


Nekem nagyon tetszik! Eddig csak szerelmetes voltam ebbe a mintába, de most ... váááááááááááááááááááááá :D

2011. június 4., szombat

II. Sólyom nap


Helyi rendezvény lesz, melyre nem csak falubelieket várnak. Akinek ideje engedi és szeretne egy szép napot eltölteni ismerősök - de akár egyenlőre ismeretlenek - között, az érdeklődjön, jelentkezzen időben, nehogy lemaradjon helyszűke miatt.
Ahogy olvasható a programismertetőből színes és tartalmas napnak nézünk elébe.

A színességhez személyem is hozzájárul egy kicsit.
Kivonultatom a jelenleg rendelkezésemre álló festményeimet és gravírozott alkotásaimat. Igen, jól olvassátok! :)

A kiállítás címe lehet: "A kézművesség egy szelete"
Szorosan kapcsolódik a rendezvényhez, így csupán erre az egy napra szól - vagyis csak ezen a napon lehet megtekinteni itt a dolgaimat, amiket akár meg is lehet a helyszínen vásárolni.
Aki kimarad, lemarad. :)


Számomra is lesznek új dolgok. Hm... aki ismer tudja, hogy nekem az alkotáshoz különleges lelkiállapot szükségeltetik. Most viszont olyat teszek, amit még sosem, de legbelül motoszkál bennem, hogy igen, ezt meg kell tennem!
Bemutatót is fogok tartani, hogy hogyan készül el egy üvegfestmény, vagy egy gravírozott alkotás. Nem lesz fix időpont, hogy én mikor ülök le és teszem amit tennem kell, hanem ott leszek egész nap a borházban egy számomra kialakított sarokban és "dolgozom". Aki akarja megnézi, hogy hogyan munkálkodom, s kérdez, ismerkedik - akár velem, akár a technikákkal. :)
Bár még nem beszéltem meg Erikával - a gazdasszonnyal -, de szeretnék lehetőséget adni a kipróbáláshoz is. Terveim szerint viszek kis üvegeket, képkereteket, mintákat - hátha mást is elbolondítok - persze, a saját alkotásokat haza is lehet majd vinni. :)

Beszámolóval természetesen majd jelentkezem erről a napról. Én már nagyon várom! :K

2011. május 23., hétfő

Mese

Nincs jobb dolgom. Írok. Ezt-azt, össze-vissza. Ne keress benne értelmet és valós dolgokat - csak egy agyszülemény az agy működésének következtében. (Ja, és tudom, hogy nem áldott meg a sors írói vénával, de ez nem érdekel. ;) )

Egyszer volt, hol nem volt ...
A kisegérke szorgalmas és lelkes munkás volt a világ nagy-nagy mezején. Nem volt soha beképzelt, s álszerény. Tudta, hogy mire képes, mit bír, s ezt senki elől nem rejtegette.
A világ nagy-nagy mezején élt egy róka is - egy fondorlatos és ravasz róka.
Hiába voltak ők ketten annyira különbözőek, mégis a világ forgása valahogy egy időben, egy helyre sodorta őket.
A róka ajánlatot tett a kisegérnek, aki belement, mert bizony nem dúskált ő semmiben - egy kertecskét kellett volna rendbe tenni. Az ajánlatból azonban mégsem lett semmi, mert a róka messze elkerülte a kisegeret ezek után, aki szomorúan vette tudomásul, hogy ő tényleg róka és nem róka bőrbe bújt bárány. A kisegér dolgozott tovább szorgalmasan a saját kis területén, élte mindennapi életét boldogságban a nagy-nagy mezőn, míg egyszer csak valami véletlen csoda folytán újra összetalálkozott a rókával. Örömhír a harmatcseppes reggelen, hogy mégiscsak bárány az a róka ... az ajánlat él, s elvállalható. Így is lett.
Az egérke elvégezte a munkáját, úgy ahogy már a róka megismerhette. Szép volt és tetszetős a megművelt kertecske. Fel is kerekedett hát az egérke, hogy a rókát meglátogatva a számlát kiegyenlítsék, hisz semmit nem adnak ingyen neki sem.
A róka azonban fanyalgott. Nyers modorban kiosztotta az egérkét, hogy bizony ő még ilyen ronda kertet nem látott. Meg nézze csak meg az egérke a páva kertjét, hogy az mennyivel pompásabb. Persze, pompásabb. Hisz a pávának rendelkezésére áll minden ékesség, szükséglet, hisz őt még a simabőrű is segíti mindenben. Az egérkének meg mi van a szürke bundáján, kitartásán, szorgalmán kívül? Akarata, önfegyelme és az a képessége, hogy okulni tud az általa elkövetett hibákból.
A nem túl felemelő beszélgetés vége az lett, hogy a róka mégiscsak kifizette az egérke munkáját, annyit amennyit az egérke kért, mert hát abban a kertben ahol dolgozott volt mindenféle szúrós, ragadós növény, földhöz ragaszkodó gyökér, s így a munkája jóval több volt, mint az előzetes megbeszélés tartalmazott.
Keserű a szájíz valószínűleg, de nem az egérkének. Neki tiszta a lelkiismerete, hogy a munkát úgy elvégezte, ahogy a tudása engedte, s a lehető legjobbat nyújtotta. De azért tapasztalt is, nem is keveset. Okult. Most már bárki jöhet először is le fogja írni egy tölgyfalevélre, hogy milyen munka mennyibe kerül. Aztán, ha a határidő szűkös, bizony bele sem fog semmibe, mert egy gyökér kifordítása nem két perc. Ezekkel a gondolatokkal baktatott haza az egérke a nagy-nagy mezőre.
Ott viszont sebtiben megállította a nyuszika. Ő is ajánlatot tett neki. Egy közös kert a terv. Közös, de mégis különálló, hogyha valaki arra jár, akkor lássa a szép nagy kertet, de tudja azt is, hogy melyik a nyuszikáé, s melyik az egérkéé.
Az egérke még alszik erre egyet - túl friss a rókás eset emléke, így elvált a nyuszikától, s hazafelé vette útját.
A nyári nap delelőre járt az égen a nagy-nagy mező felett. Az út szélén árválkodott egy pitypang elnyílott virága. Az egérke leszakította, s minden egyes ejtőernyőjét útjukra bocsátotta: merem, nem merem. merem, nem merem.
Aztán felugrott az egérke, eldobta kezéből a félig kitépdelt pitypangot és fennhangon mondta maga elé:
- MEREM! Csak azért is merem, hagy lássa az a róka és mindenki más, hogy érek annyit önerőből, mint aki más tollával ékeskedik egy életen át!

2011. május 22., vasárnap

Újabb üveg

Úgy látszik, hogy most a borosüvegek dömpingje van.
Felkértek, hogy a lakhelyemen megrendezésre kerülő Podo-fesztiválra az ajándékokat én készítsem el. Több darabos tétel - nagy kihívás, főleg úgy, hogy kevés időm volt az elkészítésükre.
Sajnos csak egy darabot tudtam lencsevégre kapni belőlük, mert ahogy elkészültek el is vitték őket, s ez az utolsó darab elszállítása rám várt. Így volt legalább pár pillanatom, hogy megörökítsem:

2011. május 16., hétfő

Van ez így...

Jó munkához idő szükséges, no meg egészség.

A minap esküvőre gravíroztam poharat. Neveket írtam rá, meg egy tetszetős mintát vittem fel. Egyikkel sem volt problémám, szépen haladtam a munkával.
Mostanában azonban gyakran előfordul, hogy csak úgy tüsszentenem kell és hát miért ne akkor amikor a pohár is és a forgó gravírozó gép is a kezemben volt.


"Gyönyörű" lett az eredmény, láthatjátok - pont a szívecskébe találtam be, pont oda, ahová véletlenül sem kellett volna húzni vonalat.
Mérgemben majdnem összetörtem, de erőt vettem magamon és csak letettem, hagytam pihenni. Megrágtam, hogy mit tegyek vele, s végül döntésre jutottam. Hát ilyen lett:


Meglátom, hogy hogy fog így tetszeni a megrendelőnek. Ha sehogy hát jön egy újabb pohár az eredeti tervekkel - ez meg marad mintának nálam. :) Végül is jobb egy pohár, mint egy fénykép mutatóba. :D

2011. április 30., szombat

Az Első

Rég foglalkoztatott, hogy milyen lehet fémre gravírozni. Az itthoni dolgokat nem akartam kísérleti darabnak titulálni, venni meg csupán ehhez nem akartam alapanyagot.
A napokban viszont kellett egy dobozkát csinálnom szülinapra.
Nehéz a fémmel dolgozni. Már a minta kopírozása a felületre sem egyszerű, hát még maga a gravírozó szár egyenletes vezetése az anyagban. Azonban kijelenthetem, hogy megbirkóztam a feladattal.
Lehet, hogy aki régebb óta foglalkozik a gravírozással és már túl van több tucat fém tárgy gravírozásán, az lát benne sok hibát - de az én szememben szép lett. ^^

Íme Ő, az Első :)


Tudom-tudom. Alig látszik valami főleg a feliratos részből.
Sajnos a fényképezése okozott némi fejtörést - és hát láthatólag nem is bírtam megoldani a tükröződési problémát. Idővel, a sokadik darabra már biztos, hogy ezt is megfogom tanulni. ;)

2011. április 26., kedd

Új vizeken

Hajózok az élet tengerén. A sok-sok vihar átvészelése arra volt jó, hogy megerősödjek. Öröklött makacsságom meg arra jó, hogy csak azért is felálljak egy-egy sáros pocsolyában való eltanyáláskor.
Nehéz idő után - mi tele volt küzdelemmel, letargiával, szomorúsággal - a napokban képletesen is kisütött a fejem felett a nap: újra dolgozom! :)
Nézzen bárki hülyének, de én ennek örülök nagyon.
Ez persze azzal jár, hogy az eddigi jól működő napirendemet teljesen át kell szabni, újat kell alkotni, amibe sajnos a gravírozás kevésbé fér bele. De nem adom fel! :)
Lesznek - sőt van - alkotások, csupán nem oly erővel mint eddig. (Ez a mondat érdekesen hat a több hetes kihagyás után :P)

Egy újabb borosüveg van a tarsolyomban. Volán társasági dolgozók kérték munkatársnőjüknek ajándékba születésnapjára.
Ilyen lett:

2011. április 4., hétfő

Ízlések

A következő művem, mely az utolsó előtti darab a kényszerpihenőm alatt egy számomra fura kérés volt.
Születésnapra kértek egy halálfej gravírozást, és persze a "Boldog Születésnapot!" felirattal alája.
Nekem nem passzol a kép az eseményhez, de hát én csak egy vagyok a sok-sok embertársam közül. Valahol így a jó, hogy ennyire különbözőek vagyunk. Ha egyformák lennénk, akkor unalmas lenne az élet.


Nem mondom, hogy nem volt kedvem csinálni... Csupán akármennyiszer hozzáfogtam és alakítgattam mindig elméláztam azon, hogy hogy fog örülni a megajándékozott, ha kibontja... Aztán elhessegettem magamtól ezeket a gondolatokat, hisz köztudott, hogy én egy rózsaszín felhőbe vagyok bugyolálva és még a pincémben is rózsaszín felhők úszkálnak... :D Aki szereti, akinek tetszenek az ilyen jellegű képek, az biztos örülni fog ennek az igencsak egyedi ajándéknak. :)
Hát ilyen gondolatokkal dolgoztam rajta.

A hátát lefújtam fekete festékkel, így gyönyörűen tükrös lett a nem gravírozott felület - jócskán meg is nehezítette a fénykép készítést. :)
A minta 18x24 cm-es kapcsos üvegképre készült, vagyis nem is annyira kicsi.

Mit írhatnék még róla?
Azt, hogy mennyire tetszett még nem tudom, mert még nálam dekkol a kép - de hasonszőrűnek mutattam már és ő irigykedve nézegette... Remélem a megajándékozott is úgy fog majd ránézni, és fog neki örülni. :)

2011. március 31., csütörtök

Borosüveg

Névnapra készült borosüveg - lényegében ez az első borosüvegre történő gravírozásom.
Itt is megjátszottam az indigó+hintőpor trükköt, bár fokozottabb figyelmet igényelt, mint a gránitlapnál - lévén ez kisebb felület és még domború is.


A rózsa különlegessége a negatív gravírozás, valamint, hogy a rózsát kisebb fejjel gravíroztam, mint a hátteret (ami a képen feketének látszódik, az maga az üveg felszíne - csak az nem lett gravírozva). Így lett két színű (vagyis három :D), ami szerintem nagyon feldobja ezt az egyszerű mintát.

2011. március 29., kedd

Örök emlék

A soron következő munka igen nagyszabású volt, bíbelődtem vele sok-sok órán át.

Üveglapra elkészítettem már ezt a portrét egyszer, de kérték, hogy próbálkozzak meg magára a gránitlapra a gravírozásával - ha anyagában lenne a síremléknek a portré szebben mutatna, mint egy megtoldott üvegképpel.
Nagy volt a kockázat, mert hát nem 20 Ft egy ilyen nagyságú gránitlap.
Időbe telt még az is, hogy rászánjam magam - meg kellett magamat győznöm, hogy igen is meg tudok birkózni a feladattal.
A legnagyobb fejtörést az okozta, hogy hogy vigyem fel a gránitra az arckép körvonalát. Fehér indigót kerestem sokáig Égen és Földön egyaránt, de többnyire engem néztek Mars-lakónak. :) Így kicsi eszemmel kigondolván megoldottam egyszerű indigóval és hintőporral azt, hogy a fekete grániton lássam a vonalakat.


Innentől kezdve könnyebb volt a dolgom.
A gránittal sokkal jobb volt dolgozni, mint az üveggel. A pontszerű kitöltést élveztem, hiába, hogy lassan haladt a méret miatt. Ugyanis maga az arckép 13x18 cm-es.
Eljött a pillanat, amikor a portré elkészült.


Így viszont üresnek hatott az emléktáblán. Kellett köréje a virág díszítés, hát azt is felvittem az arckép köré, de hogy ne legyen egyszerű a dolog a negatívját gravíroztam.


Nehezebb volt ezt a szakaszt gravírozni, mint magát az arcképet. Talán az is közrejátszott, hogy nem akartam fejet cserélni a gépben, nehogy elüssön a két fej által hagyott vájat egymástól (láttam és tapasztaltam is ilyet).
Idő és kitartás kellett, és elkészült teljesen a gránitba gravírozott portré.

2011. március 28., hétfő

Ráérek

Nem nagyon van már mit csinálnom, lévén a család már pihen. Így pihenek én is, s hogy ne legyen üresjáratom feltöltöm az első művet, amellyel eddig bíbelődtem a távollétem alatt.


Ez egy pohárkészlet volt, s szilveszter előtt gravíroztam.


Nem volt vele túl sok gond, hisz egyszerű a minta. Az egyiken jóval szélesebbre sikeredett a pohár, mint a többin, de hát már letörölni nem tudtam. Viszont az ajándékozottak nagyon örültek neki - és nem is tűnt fel az, ami számomra orbitálisan kiabált arról az egy bizonyos pohárról. :P :)

Tavaszi ébredés

Sok-sok idő eltelt utolsó bejegyzésem óta. Sok-sok minden történt azóta velem. Nem részletezném, hisz mindenki tisztában van az élet nem épp naposabb oldalával ezekben az időkben minden téren.
Történtek jó, de inkább rossz dolgok. Túléltük. Felálltunk, lesöpörtük magunkat és itt vagyunk. Küzdünk tovább mindenkiért és mindenért akit/amit szeretünk.

A tavasz jöttével újra aktívkodom én is.
Szívfájdalmam azonban, hogy festeni nem tudok. A téli leállás a festékes üvegeimnek hősi halált hozott - a túlnyomórésze besűrűsödött, tönkre ment. Újakat venni pedig egyenlőre nem tudok.

Viszont a gravírozásról nem kellett lemondanom - és nem is kell egyenlőre.
Apróbb dolgokat eddig is csináltam, s ezután is lesz lehetőségem kiélni magam ezen a téren.

Reményeim szerint rendszeresen fogok aktívkodni a jövőben itt is és a műhelyemben is.
Hozom majd a beszámolókat. ;) :)

A honlapomat már frissítettem. Ennyi idő kihagyás után volt mit szerkeszteni rajta. Azon azonban elcsodálkoztam, hogy a HTML ismereteim nem koptak meg annyira.
Itt a blogot is át fogom szabni egy kicsit. Az biztos, hogy a Kreatív Blogger díjat ki fogom venni belőle, ugyanis nem érdemlem meg. ^^

A legközelebbi bejegyzésig: Puszi Mindenkinek!!!