Pislákoló élet

Nyughatatlan lelkem van. Addig-addig kerülgettem a kis berendezett műhelyemet, míg ezt-azt sikerült csinálgatnom. Apróságokat, melyek arra nem érdemesek, hogy lefényképezzem őket és közzétegyem, mert mind olyan, hogy szinte bárki megtudná csinálni. Nekem azonban megváltás volt az a pár apróság. Pl. öngyújtó pici pohár gravírozása, névvel való ellátása. Most címert fogok gravírozni üvegre (pálinkásüvegre), de még csak addig jutottam el, hogy rávittem a palackra a mintát indigóval.
Valahogy meg kellene tanulnom beosztani jobban az időmet, hogy jusson is időm mindenre mit anyaként, háziasszonyként kötelességem megtenni, és maradjon is időm arra, amit szívből szeretek csinálni. 8-) Ez nekem nagyon nehéz. Lövésem sincs, hogy mások, hogy tudják beosztani azt a kevés időt, ami munka után marad a mindennapi teendőkre. Néha a fáradtság is elővesz, de nem akadok fel ilyen csekély problémán. Nehogy már az tegyen zsebre. :)
Fent van a fejem, mosolygok a világra - és bizakodok, hogy lesz ez még sokkal jobb is (mármint a helyzet, ami körülvesz).
Az ígérgetésből lehet elég lesz, de tuti ami biztos, hogyha elkészül a palackom gravírozása írok róla, megosztom a fényképét.
Puszi Mindenkinek!

"... mint Petőfi a ködben..."

"Mint Petőfi a ködben..." igen, így tűntem el mindenünnen.
Egyetlen oka van, hogy dolgozom reggeltől estig, látástól vakulásig. Nincs már időm mi a nyugalmat, a kikapcsolódást jelentette számomra, vagyis a hobbimra. Ezt a békát le kell nyelnem még az élettől egy jó darabig, mert csak így tudok talpon maradni a családdal. Menni kell úgy ahogy elvárják, annyiért amennyit adnak, s ha többet szeretnék picivel, akkor még többet kell mennem - mindennek a rovására; a család, a barátok, az életem, a hobbim rovására. Öt hónapja megváltam mindentől: se fogpiszkát, se a kisgépemet nem vettem a kezembe, de még a M.A.G.U.S. fórumra sem jutottam fel, ahol elvileg admin vagyok. Mire hazaérek már erőm nincs, örülök, ha letudok ülni a gyerekekkel tanulni - de néha még ez sem jön össze, mert már csucsukálnak. Az álmaim eltávolodtak tőlem, jelenleg lehetetlenségnek látom mindazt, amit jó pár hónappal ezelőtt elterveztem. Erre mondják, hogy "Ember tervez, Isten végez..."
Mielőtt bárki félreérti nem azzal van a gondom, hogy dolgozni kell. Azzal sem, hogy ott ahol és annyit amennyit. Szeretem azt, amit csinálok, jó a társaság is. Vannak nehéz napok, s vannak könnyűek is, ahogy az rendje-módja szerint mindenütt szokott lenni. Egyszerűen sok és nem lesz vége. Pedig már nagyon-nagyon hiányzik mindenki és minden! A csajok a klubból, a közös alkotások, a nyugtató gépzúgás, az üveg visítása ahogy a kis marófej belekap anyagába, az alkotás öröme, nyugalma - MINDEN!

*Nagy sóhaj!*

Azért reménykedek még egy jobb jövőben, ahol rendeződik a dolog, amikor már ezeket is be tudom iktatni az életembe, ha nem is napi szinten. Mert a reményt nem adom fel, nem adhatom fel - annak szabad utoljára meghalnia, s az csak akkor hal meg, ha én is nyugalomra térek.

II. Sólyom nap

Helyi rendezvény lesz, melyre nem csak falubelieket várnak. Akinek ideje engedi és szeretne egy szép napot eltölteni ismerősök - de akár egyenlőre ismeretlenek - között, az érdeklődjön, jelentkezzen időben, nehogy lemaradjon helyszűke miatt.
Ahogy olvasható a programismertetőből színes és tartalmas napnak nézünk elébe.

A színességhez személyem is hozzájárul egy kicsit.
Kivonultatom a jelenleg rendelkezésemre álló festményeimet és gravírozott alkotásaimat. Igen, jól olvassátok! :)

A kiállítás címe lehet: "A kézművesség egy szelete"
Szorosan kapcsolódik a rendezvényhez, így csupán erre az egy napra szól - vagyis csak ezen a napon lehet megtekinteni itt a dolgaimat, amiket akár meg is lehet a helyszínen vásárolni.
Aki kimarad, lemarad. :)


Számomra is lesznek új dolgok. Hm... aki ismer tudja, hogy nekem az alkotáshoz különleges lelkiállapot szükségeltetik. Most viszont olyat teszek, amit még sosem, de legbelül motoszkál bennem, hogy igen, ezt meg kell tennem!
Bemutatót is fogok tartani, hogy hogyan készül el egy üvegfestmény, vagy egy gravírozott alkotás. Nem lesz fix időpont, hogy én mikor ülök le és teszem amit tennem kell, hanem ott leszek egész nap a borházban egy számomra kialakított sarokban és "dolgozom". Aki akarja megnézi, hogy hogyan munkálkodom, s kérdez, ismerkedik - akár velem, akár a technikákkal. :)
Bár még nem beszéltem meg Erikával - a gazdasszonnyal -, de szeretnék lehetőséget adni a kipróbáláshoz is. Terveim szerint viszek kis üvegeket, képkereteket, mintákat - hátha mást is elbolondítok - persze, a saját alkotásokat haza is lehet majd vinni. :)

Beszámolóval természetesen majd jelentkezem erről a napról. Én már nagyon várom! :K

Új vizeken

Hajózok az élet tengerén. A sok-sok vihar átvészelése arra volt jó, hogy megerősödjek. Öröklött makacsságom meg arra jó, hogy csak azért is felálljak egy-egy sáros pocsolyában való eltanyáláskor.
Nehéz idő után - mi tele volt küzdelemmel, letargiával, szomorúsággal - a napokban képletesen is kisütött a fejem felett a nap: újra dolgozom! :)
Nézzen bárki hülyének, de én ennek örülök nagyon.
Ez persze azzal jár, hogy az eddigi jól működő napirendemet teljesen át kell szabni, újat kell alkotni, amibe sajnos a gravírozás kevésbé fér bele. De nem adom fel! :)
Lesznek - sőt van - alkotások, csupán nem oly erővel mint eddig. (Ez a mondat érdekesen hat a több hetes kihagyás után :P)

Egy újabb borosüveg van a tarsolyomban. Volán társasági dolgozók kérték munkatársnőjüknek ajándékba születésnapjára.
Ilyen lett:

Tavaszi ébredés

Sok-sok idő eltelt utolsó bejegyzésem óta. Sok-sok minden történt azóta velem. Nem részletezném, hisz mindenki tisztában van az élet nem épp naposabb oldalával ezekben az időkben minden téren.
Történtek jó, de inkább rossz dolgok. Túléltük. Felálltunk, lesöpörtük magunkat és itt vagyunk. Küzdünk tovább mindenkiért és mindenért akit/amit szeretünk.

A tavasz jöttével újra aktívkodom én is.
Szívfájdalmam azonban, hogy festeni nem tudok. A téli leállás a festékes üvegeimnek hősi halált hozott - a túlnyomórésze besűrűsödött, tönkre ment. Újakat venni pedig egyenlőre nem tudok.

Viszont a gravírozásról nem kellett lemondanom - és nem is kell egyenlőre.
Apróbb dolgokat eddig is csináltam, s ezután is lesz lehetőségem kiélni magam ezen a téren.

Reményeim szerint rendszeresen fogok aktívkodni a jövőben itt is és a műhelyemben is.
Hozom majd a beszámolókat. ;) :)

A honlapomat már frissítettem. Ennyi idő kihagyás után volt mit szerkeszteni rajta. Azon azonban elcsodálkoztam, hogy a HTML ismereteim nem koptak meg annyira.
Itt a blogot is át fogom szabni egy kicsit. Az biztos, hogy a Kreatív Blogger díjat ki fogom venni belőle, ugyanis nem érdemlem meg. ^^

A legközelebbi bejegyzésig: Puszi Mindenkinek!!!

Csend és újra Csend ...

Sziasztok!

Bizonyára vannak akik olvasgatnák blogomat, figyelnék, hogy mi új készült mostanában.
Szomorú hírt közlök: semmi.

Szomorúbb az, hogy erőm, időm, egészségem nincs ahhoz, hogy bármit alkossak, vagy egyáltalán hozzányúljak a festékeimhez, szerszámaimhoz.

Ez az állapot tartósnak bizonyul még egy jó darabig, így hát kénytelen vagyok bejelenteni ama elkeserítő tényt, hogy lesz még pár hét, amíg nem írok, nem jelentkezem.



Megköszönöm a barátoknak, ismerősöknek, hogy eddig támogattak mindenben, hogy biztattak a folytatást illetően! Nélkülük még az eddigi alkotások sem lennének meg.
De nem is ez a fontos, hanem az a szeretet, az a megfoghatatlan és valójában meghatározhatatlan érzés, ami elért minden dicséretkor, segítségkor, felkaroláskor.
Sajnálom, hogy többek erőfeszítése, szeretete, törődése nem tud átsegíteni a mostani helyzetemen és búcsút intek egy időre.
Azt tudom, hogy nem feledek el senkit, és egyszer biztos visszatérek - még ha más emberként is. Mert mindig változunk...

Kívánok Mindenkinek Békés Boldog Karácsonyt és Szeretetben, Békességben, Boldogságban Gazdag Új Esztendőt!

A remény nem hal meg, hogy újra lássuk/olvassuk egymást!

Majdnem 20 nap

Ennyi ideje, hogy nem írtam.
Nem elhanyagolásról van szó, csupán az apróságok csőstől jönnek és bizony könnyű elveszni bennük. Kilábalni viszont - nem mondom, hogy lehetetlen, csak... engedtem a környezetnek és hagytam magam visszarángatni a sárba, meg még alább.
Így érzelmileg buktam ki, amiből elég volt!
Elég volt abból is, hogy mások nemtörődömsége miatt én, vagy bármelyik szerettem issza a keserűlevet.
Sokan vagyunk az országban, akik "némi" anyagi problémával küzdenek, igyekszik az ember kilábalni belőlük. Igyekszem jól csinálni. Tanulnom kell hozzá sokat - nem, nem szakmát, hanem önmagamról, a lehetőségeimről s ezek kiaknázásáról. Állok elébe!
Aztán ez nem volt elég még a gépem merevlemeze is tönkrement. Vagyis kiderült, hogy attól, hogy szektorhibás még működik (szerencsémre, hisz rengeteg fényképünk tárolódik rajta...) csupán az operációs rendszer omlott össze teljesen. Most úgy néz ki sikerült helyrehoznom a dolgot úgy, hogy a képeink is megmaradtak. Hurrá! :)
Szóval ezek így együtt eredményezték, hogy nem írtam. Hol erőm (lélekben) nem volt hozzá, hol az eszközeim nem álltak teljes egészében a rendelkezésemre.
Nem mondom, hogy innentől jobb lesz, de ezen dolgozom. Rajtam múlik.

Alagút

Lassan, vánszorogva telnek a napjaim, de változás nincs sehol. Na jó. Annyi, hogy most már látom mi is van körülöttem: egy sötét, végtelen elágazással rendelkező alagút, már nem üresség. Csak melyik úton induljak tovább? Hm... Dilemmázok magamban, hogy mi lenne a jobb döntés, de valahogy sosem tudom eldönteni, mert bármit is lépjek kiérek a fényre, csak közben minden út magában rejtőzteti egy-két bukás, negatív dolog csíráját. Magyarul: akár mit döntök lesz különösen rossz élethelyzetem belőle. Meg kell hát találnom azt az utat, ami a kisebbik rosszat jelenti a családom számára - merthogy itt nem én, vagy a lelki békém a tét.
Nehéz. Nehéz, de nem lehetetlen.

Kínomban már alkottam is egy apróságot, bár nem lett fényes minőségű szerintem. Látszik rajta, hogy olyan semmilyen hangulatomban alkottam.
Ezzel most lehet csigázok embereket, mert megmutatni nem tudom még egyenlőre a kész művet - nem bírtam rendesen lefényképezni lámpa fénynél tegnap; a mai napra és holnapra pedig kölcsön kérték kiránduláshoz a fényképezőgépet.

A napokban azért értek kellemes dolgok is. Kellenek ilyenek, mert így tudjuk meg mi is a fontos számunkra, miért érdemes küzdeni.

Zavartnak, kuszának érzem ezt az írást. Hiába, belülről jön...
Lesz ez még másképp is! ;) Én nem adom fel!!!

Üresség

Csend van belül a lelkemben. Nincs kalapálás, zúgás akár mit teszek, nem kiáltozik semmiért kicsi szívem, hogy most ezt, vagy azt csináljam. Nincs erőm semmihez, amit szeretek, nincs ihlet, sem semmim, hogy bármibe belekezdjek akár a gravírozásról van szó, akár a festésről.

Nem hiszem, hogy ecsetelnem kellene ebben a világban a miértet egy munkanélküli és egy lerokkant ember kálváriájáról, s arról, hogy két gyöngyszemet kell felnevelni az egyre nehezedő légkörben.
Nem, nem velünk van a gond - a közel tíz évnyi házasságunk alatt azt megtanultuk keservesen néhol sírva, néhol nevetve, hogy a gondokat meg kell beszélni akár milyen kicsinynek látszódnak. Ha beszélünk róla, elmondjuk a problémát meg is tudjuk oldani. Nem mondom, hogy a világgal van a baj, bár lenne mit másképp csinálni mindenütt - de elsősorban a tágabb értelemben vett családdal adódtak súlyos gondok - azzal, hogy a sok szeretetet, törődést, segítségnyújtást hálátlanul dobták a kukába egy "laza csuklómozdulattal", hogy éljék nemtörődöm világukat és semmibe vegyék a múltat, ami nélkül nem ott tartanának ahol vannak.
Naiv vagyok. Bennem még él a család szeretete, az önzetlen segítségnyújtás készsége, hiába, hogy megszámlálhatatlan alkalommal mondtam: Elég volt! Nem segítek, mert nem kapom vissza!
Aztán mégis. Vagyis mégsem tudok Nem-et mondani.
Viszont minden ember életében elérkezik a pont a végső elhatározás, amitől már semmi, de az ég világon semmi sem tántorítja el!
Nálam is eljött.
Igaz lelkileg padlón vagyok. De van két szép boldog gyermekem, lassan 10 évnyi házasság után szerető férjem (nem, nem csak üres szavak, tettek is bizonyítják, pedig bejártuk már együtt a mennyországot is és a pokol bugyrát), s van még az édesanyám, aki nélkül nem lennék az ami, aki, s aki nélkül nem is lennék - szóval értük, és persze azért, hogy így még sokat éljünk együtt fel kell állnom ebből is. Persze magamért is. Mert hát a gyerek őszinte - hisz erre neveljük. De hogy mondjam el hazugság nélkül neki azt, amit még nem érthet meg (szerintem), vagy amit úgy vélek még nem gyermeki lelkének való, hogy rájöjjön milyen kegyetlen néha a Sors velünk.

Hiszem, hogy semmi sem történik ok nélkül. Minden rossznak, mi mostanában velünk történik volt előzménye. Nem voltam szent sosem és nem is leszek. Ami a szívemen a számon - de soha nem ártottam volna szándékosan senkinek, ha pedig rosszat tettem hát a legjobb tudásom szerint igyekeztem kijavítani hibámat, jóvá tenni azt amit elrontottam.
Egyenlőre még nem látom azt sem, hogy mik voltak az életemben azok a momentumok, hogy most ezeket kell kapnom - de rá fogok jönni.
Addig viszont sok idő el fog telni. Addig viszont nem hiszem, hogy bármit is tudok alkotni.
Fogok még, mert a szívem szakad meg, hogy nem tudom csinálni azt amit szeretek. Viszont, ha leülök az asztalhoz azon kattog az agyam, hogy hogy másszak ki a saját naivságom által generált és mások által elmélyített hullámvölgyből. Az alkotás pedig tolódik és tolódik. Csak nézem az üveget, a fogpiszkát, a gépet, s ha kezembe is veszem visszarakom - mert nem megy. Nincs meg az a belső béke, ami szükséges lenne. Csak ürességet lelek.
Ürességet... ürességet... ürességet...

Próba

Amióta átszabták egy kicsit a szerkesztő felületet képet nem nagyon raktam fel. Így most kicsit hülyén néztem ki a fejemből, hogy HTML-kód szerkesztése közben ezt nem is lehet megtenni; Írás szerkesztésnél pedig csak középre, egyesével rakja a rendszer a képeket. Ráadásul még csak nem is lehet kinagyítani arra a méretre,amire én szeretném? ... Ez csak feltételezés, hát most kipróbálom.

Ez egy 1440x900 -as felbontású kép lenne eredetileg. Kíváncsi vagyok, hogy lehet-e nagyítani valahogy...

1. Alap eset, ahogy a feltöltés alapbeállításokkal történik:

Az eredmény az, hogy bár lehet nagyítani a kép teljes méretére, de ez ugyan ebben az ablakban jelenik meg.

Így kicsit módosítok.

2. Módosított kódsor - a kép új ablakban nyíljon meg:

Rendben van, így már úgy nyílik meg a kép, ahogy én szeretném - új ablakban ;)

Annnyit még találtam írás közben, hogy az Írás szerkesztőben a képre kattintva pár opciót felkínál a rendszer lehetőségként. Ilyen pl., hogy bal oldalon, középen, jobb oldalon akarjuk-e megjeleníteni a képet, vagy mekkora legyen a kép előnézeti képe a blogban, feliratot is adhatunk neki, de akár egy kattintással el is távolíthatjuk.

Talán mégsem olyan c@r ez a kép beszúrás, mint elsőre gondoltam.
Bár azt még mindig hiányolom, hogy több kép egyszerre való feltöltésénél ne egymás alá, hanem egymás mellé rakja a képeket - ezt ugyanis egyenlőre kézzel kell szerkeszteni. 8-)
Nézzétek csak:

 

Ezek a képek megfogtak, tetszenek - bár sajna nem tudom ki követte el őket. ^^
De úgy gondolom, hogy jobb lenne őket egymás mellett látni.

Így:

 

Az első kép méretét ebben a próbában manuálisan kicsinyítettem le méretarányosan (a felkínált méreteket megszoroztam 0,7-tel, így jó pár pixelt nyertem és voalá - több képnél ez sokat számít) - remélem műkszik is. Megfigyelve: működik!!! Juhhhhéééééé :D

Szóval, most már jöhet az igazi bejegyhzés, amit mára terveztem. :)

A technika ördöge

Nem tartom magam hülyének a számítógéphez, de jelenleg tanácstalanul böngészek fórumokon, leírások közt.
Adódott egy kis problémám a rendszerrel - újra kellett telepíteni, s úgy jött csak össze, hogy használhassam a gépem áldott (vagy ördögi) programjait, hogy Ubuntu Linuxot tudtam csak feltelepíteni operációs rendszernek.
Szeretem ezt is, s nem is lenne gond, ha hajlandó lenne felismerni a telefonom a gép bluetooth-át. Vagyis a helyzet faramuci - a gép látja a telefont, a telefon látja a gépet, a gépről tudok a telefonra küldeni képet, de már fordítva (telefonról a gépre) nem megy. -.- :O
Túl vagyok pár órás olvasáson, de eddig használhatót nem találtam, hogy hogy tudnék ezen javítani, vagy egyáltalán mi lehet a baj.

Így hát egyenlőre nem mutatom meg az új mázolmányomat :) - majd ha működésre tudom bírni a "vasat" vagy végre hazakerül a kártyaolvasóm :P

Kis pletyka

A holnapi nap érdekes és nagyszerű hírt fogok közölni. :)
Nem szeretnék többet elárulni a dologból azon kívül, hogy játékra lesz lehetőség velem. :D
Csigázódjon mindenki, ne csak én üljek tűkön.

Alkotás terén most leadtam a lantot - persze ebben benne van az, hogy a férjemet jövőhéten fogják műteni. Így egy kicsit több dolog szakadt rám. Nem bánom viszont, mert érzem, hogy újra fel kell töltődnöm, de amíg a nagy viharfelhők itt lebegnek a fejem felett nem megy. Így mondhatom válság van nálam is. ^^

Azért néha karistolok - fényképet gravírozok épp szép lassan. Nehéz és mivel először csinálom félek is tőle egy picit. Viszont, ha nem próbálom meg, nem gyakorlom nem is fog menni. :D Ha elsőre nem lesz szép, felismerhető, akkor majd másodjára, harmadjára!

Addig is játszunk... Részletek holnap, várhatóan estefelé. :) :K

Szünet

Egy kis időre le kell tennem a lantot, mert párom kiszakadt gerincsérvét műtik. Vagyis gondolom, hogy műtik - bár két orvos két különbözőt mond...
Hosszú volt a napunk - reggeltől délutánig a kórházban ücsörögtünk, várakoztunk - de nem ecsetelném drága országunk foghíjas és néhol értelmetlenül működő egészségügyét. :(
Amíg nem leszünk túl a nehezén, addig szerintem hanyagolnom kell a festést is és a gravírozást is. Aztán majd csak visszaszivárgok a dolgaim közé, hogy újra alkothassak. :)
Türelem és Bizakodás - ez most a legfontosabb! ^^

Kevés idő

A cím igaz, bár vallom, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. A kifogások lehetnek valósak - mint esetemben is - de mindig van (lenne) olyan megoldás, amire a többi dolgainkra is tudnánk időt szakítani. Én jelenleg most "csináltam" időt magamnak arra, hogy kicsit kizökkenjek a malomkerékből. Az eredmény ez az újabb sablon-design. :)
Ez marad a végleges, ugyanis a honlapom is majdnem ugyan így fog kinézni. Az alap már kész van. Fel kell tölteni a tartalmat és még galériát kell szerkesztenem hozzá; szóval kb. a felén már túl vagyok. :P

S, hogy miért "nincs időm"?
Vásárra készülök, hajtok, mint bárki más.
Képeket majd hozok - így is tartozok a két Networkös képpel, de most kedvem nincs feltölteni őket. Viszont akit érdekel, az itt megtalálja őket: Darvak és Holdtündér

Cöszmötölök :)

Egy régi tálaló szekrény vitrinüvegjén dolgozom - gravírozom. Lassan haladok vele, mert ebben a hőségben a "műhelyemben" pokol van, amit nem bírok. Hiába, ez a tartós 30 fok feletti hőmérséklet nem fehérembernek való.

A hőség miatti tevékenység-mentes időszak viszont megdolgoztatja az agytekervényeimet. Így sok olyan ötletem van, amiből ha egyet kovácsolok idő, figyelem, fegyelem és minden szükséges hozzávaló segítségével, akkor az, ami ma még csak hobbi, talán később, idővel rendszeres munka is lehet számomra. Viszont ez még tényleg csak gondolatok kuszasága, az érzelmek viharából kilépő érzés, vágy... De ezért tenni is hajlandó vagyok, méghozzá nem is keveset - majd, ha eljön az ideje, ezeket is megosztom mindenkivel. :)

Élek még

Mert hát igen régen adtam jelt arról, hogy alkotnék valamit is, hogy egyáltalán létezem. Ebben nagymértékben benne van, hogy kislányomon még mindig csizmácska virít. Aztán ott van még a szerepjáték, amire újra kedvem van, és bizony ez nálam már csak online lehet megoldani, s egy-egy válaszírás akár a játékosaimnak, akár a mesélőimnek időigényes.
Ettől függetlenül alkottam eddig is, hódoltam hobbijaimnak. Igaz mértékkel. Festeni csupán három képecskét csinálok (23x11 cm-esek), mediterrán tájat ábrázol mindhárom. Gravírozni pedig egy vitrines szekrény üvegét kezdtem el, de sajnos a gravírozóhoz kapott fejek hamar elkoptak. Persze lehet a technikám sem jó még, ez is közrejátszhatott a fejek gyors kopásához. Most szaladgálnom kell gravírozó fejekért - eddig két boltban kérdeztem meg, de nem is láttak még ilyesmit... 8-) :O Addig viszont míg nem kapok áll a munkám - még jó, hogy saját részre csinálom és nem rendelésre ^^
Az üveggel mostanában egyébként nincs szerencsém. A gravírozott medálok elkészültek, de egynek szomorú és több darabos vége lett... 8-) Hiába, az üveg törékeny :P
Viszont ami megmaradt, azt megmutatom - bár ez csak a medál. Ezen még medáltartó lapka nincs, s így szalagra sincs felfűzve.

Lepkécske

Már rég készen van, csak valahogy sosem volt érkezésem megmutatni a kész művet. Hát itt van:


A kép szélét kozmetikázni kellett, mert a kapocs első feltételkor gyönyörűen felgyűrte a festéket. Így fél centire a szélétől kozmetikáztam szikével, majd meggravíroztam a csupasz üveget.

Jelenleg névre szóló gravírozott medálokkal bíbelődök. Egyenlőre mutatóba 1-2 db készül, hogy aztán majd a rendelt névvel láthassam el a többit, ha kelendő lenne. :K

Új mánia

A cím a gravírozásra vonatkozik.
Nem mondom, hogy könnyű, de azt sem hogy nehéz dolog - viszont számomra egyértelműen könnyebb mint az üvegfestés, amit most egy picit abbahagytam. A megkezdett vizitündéres képem áll, mert a vásárolt fehér és fekete festék (márkákat hagy ne írjak) nem kompatibilis azzal amit én használok. :S Hogy akkor miért vettem meg? Mert az üzletben az eladó váltig állította, hogy mindkettő gyanta alapú oldószeres üvegfesték, így gond nem lehet. Megvettem őket, de azért itthon lefordítottam a festék leírását, mert azon nincs egy magyar szó sem... Igaza volt az eladónak - a használt festékem és amit vettem mindkettő tényleg gyanta alapú oldószeres festék, a terpentin az oldószerük, de mégis a fehér és fekete festék összetrutymósodik a régi festékemben (vagy ha a fehérbe keverek kevés régebbi festéket, akkor az kiül a tetejére). Ez van no :) :P
A gravírozás viszont tényleg élvezetes munka. Oda kell rá nagyon figyelni, mert ezt javítani nem lehet, hacsak a minta nem enged egy kis kreatív megoldást.
Két nap és két vázám készen van. Kicsi vázák, 15 cm magasak, de aprólékos mintát gravíroztam rájuk.

Mozgalmas hétvége

Pénteken kezdődött a kisfiam ovis ballagásával. Én értelmetlen felfújásnak tartom, de hát kellett tarisznya is, bankett is nekik és bizony, hogy ne érezze magát kevesebbnek itthon is kellett szűk családi körben ünnepelni. Ez kimerítette a nagyszülők és keresztszülők vonalát, mert mást nem voltam hajlandó hívni, hisz ez a természet rendje, hogy az oviból iskolába megy. Sajnos láttunk elég nagy flancolásokat is, melytől kirázott a hideg, de hát nem vagyunk egyformák - az illetőt biztos az én "póriasságom" rázta meg... 8-)
Sajnos már itt (ovis korban) túlzásba megy a divat majmolása. Egy szegény kislányt (mert csak sajnálni tudom) az anyukája úgy öltöztette fel, és úgy festette ki (!), mintha egy út szélén álló éjszakai nőnemű pillangó lett volna... :S Szörnyű, hogy egyesek mit tesznek meg a saját gyermekükkel :(
Nem megyek bele részletesebben, de az ilyet sosem fogom megérteni - igen, talán nem is akarom. 8-) ...

A szombati napból kevésre emlékszem :P No nem azért, mert előtte való nap annyit ittam volna. Csupán kifeküdtem 39 fokos lázzal.

Vasárnap mint akit kettévágtak, jól voltam. Orrfolyás és tüsszögés volt, de más nem.
Kipróbáltam azt a gravírozó készletet amit kaptam férjecskémtől.
Ilyen az első próbálkozásom:


Aztán délutánra hála a jó időnek, napsütésnek családi kerékpározást terveztünk, ami meghiúsult. A gyerekek és apa heves játékának az lett az eredménye, hogy Eszti babánkat a balesetire kellett vinni, ahol kiderült elrepedt a sípcsontja. :S Hát mit mondjak... Egy örökmozgó kislány és most még csak fel sem kellhet semmiért sem :S
Viszont jól viseli. Most még... 8-)
Itt pl. Scoobyt néz :)

Hirtelen ötlet

Ma alkottam barátnőmnél csokrokat - nosztalgiáztam, hisz dolgoztam már virágkötőként is (kertész a szakmám :D) Alkotó kedvemben voltam és még a nagyközönségnek is tetszettek a művek, meg akarták venni őket. Erre viszont ráfaragtak, mert azok nem voltak eladók, hisz hétvégén nekünk is ovis ballagás lesz, valamint jövőhéten általános iskolai ballagásra hivatalosak vagyunk; csak megkértem a barátnőmet, hogy ha lehet, akkor én csinálhassam meg :D Azért jó volt az az érzés, hogy tetszettek a "műveim". Persze egy-egy dicséret kinek ne tetszene. ^^

Hazajöttem tevékenykedni - előszedtem az fogpiszkámat és alkottam üvegre is sebtében egy keveset.
Egy tündéres képhez fogtam hozzá a napokban, de elrontottam az orrát, így most az pihen. Viszont, hogy ne hiányoljam a terpentin napi adagomat egy családi fotót dolgoztam át a Gimppel és festettem meg sebtiben.
Ilyen lett: