A címer

Elkészült hát a "nagy mű".

Nem volt könnyű, de túlságosan nehéz sem.
Megszenvedtem azzal, hogy az átlátszó üvegen az indigóm nem nagyon akart látszani, így néhol szabad kézzel egészítettem ki a mintát. Ehhez képest egész tűrhető lett a végeredmény. Szerintem.
A régi - kék - indigók sokkal jobbak voltak, mint a mostani fekete indigók. Az legalább megtapadt minden felületen úgy ahogy kellett. A mostaniak viszont jóformán tényleg csak papírra "fognak".
A mintát ki akartam festeni ahogy a nagykönyvben meg van írva, de csalódottság ért - egyrészt a gravírozott felületbe nem tapadt bele rendesen a festékem, másrészt már nagyon sok színem beszáradt. Azt hiszem a festésről le kell mondanom egy darabig - egyszerűen nem tudom pótolni a hiányzó színeimet, mert egy jó kis vagyont tenne ki, ami pedig nem hiányozhat a kasszából.

Most egy kicsi tétlenség fog következni. Nem tudok koncentrálni - a gondok, bajok erősödnek a fejünk felett, s ráadásul elkaptam valami bacit is. Torokfájás, láz, izomgyengeség, szédülés, hányinger - jönnek szépen sorba a tünetek. Na, de azért nem adom magam olyan könnyen! :)

Pislákoló élet

Nyughatatlan lelkem van. Addig-addig kerülgettem a kis berendezett műhelyemet, míg ezt-azt sikerült csinálgatnom. Apróságokat, melyek arra nem érdemesek, hogy lefényképezzem őket és közzétegyem, mert mind olyan, hogy szinte bárki megtudná csinálni. Nekem azonban megváltás volt az a pár apróság. Pl. öngyújtó pici pohár gravírozása, névvel való ellátása. Most címert fogok gravírozni üvegre (pálinkásüvegre), de még csak addig jutottam el, hogy rávittem a palackra a mintát indigóval.
Valahogy meg kellene tanulnom beosztani jobban az időmet, hogy jusson is időm mindenre mit anyaként, háziasszonyként kötelességem megtenni, és maradjon is időm arra, amit szívből szeretek csinálni. 8-) Ez nekem nagyon nehéz. Lövésem sincs, hogy mások, hogy tudják beosztani azt a kevés időt, ami munka után marad a mindennapi teendőkre. Néha a fáradtság is elővesz, de nem akadok fel ilyen csekély problémán. Nehogy már az tegyen zsebre. :)
Fent van a fejem, mosolygok a világra - és bizakodok, hogy lesz ez még sokkal jobb is (mármint a helyzet, ami körülvesz).
Az ígérgetésből lehet elég lesz, de tuti ami biztos, hogyha elkészül a palackom gravírozása írok róla, megosztom a fényképét.
Puszi Mindenkinek!

"... mint Petőfi a ködben..."

"Mint Petőfi a ködben..." igen, így tűntem el mindenünnen.
Egyetlen oka van, hogy dolgozom reggeltől estig, látástól vakulásig. Nincs már időm mi a nyugalmat, a kikapcsolódást jelentette számomra, vagyis a hobbimra. Ezt a békát le kell nyelnem még az élettől egy jó darabig, mert csak így tudok talpon maradni a családdal. Menni kell úgy ahogy elvárják, annyiért amennyit adnak, s ha többet szeretnék picivel, akkor még többet kell mennem - mindennek a rovására; a család, a barátok, az életem, a hobbim rovására. Öt hónapja megváltam mindentől: se fogpiszkát, se a kisgépemet nem vettem a kezembe, de még a M.A.G.U.S. fórumra sem jutottam fel, ahol elvileg admin vagyok. Mire hazaérek már erőm nincs, örülök, ha letudok ülni a gyerekekkel tanulni - de néha még ez sem jön össze, mert már csucsukálnak. Az álmaim eltávolodtak tőlem, jelenleg lehetetlenségnek látom mindazt, amit jó pár hónappal ezelőtt elterveztem. Erre mondják, hogy "Ember tervez, Isten végez..."
Mielőtt bárki félreérti nem azzal van a gondom, hogy dolgozni kell. Azzal sem, hogy ott ahol és annyit amennyit. Szeretem azt, amit csinálok, jó a társaság is. Vannak nehéz napok, s vannak könnyűek is, ahogy az rendje-módja szerint mindenütt szokott lenni. Egyszerűen sok és nem lesz vége. Pedig már nagyon-nagyon hiányzik mindenki és minden! A csajok a klubból, a közös alkotások, a nyugtató gépzúgás, az üveg visítása ahogy a kis marófej belekap anyagába, az alkotás öröme, nyugalma - MINDEN!

*Nagy sóhaj!*

Azért reménykedek még egy jobb jövőben, ahol rendeződik a dolog, amikor már ezeket is be tudom iktatni az életembe, ha nem is napi szinten. Mert a reményt nem adom fel, nem adhatom fel - annak szabad utoljára meghalnia, s az csak akkor hal meg, ha én is nyugalomra térek.

Paci

A mindennapos hajtásból ki kellett ma lépnem egy pindurkát és jött egy ötlet, hogy mivel is töltsem el az időmet.
Még a jó-múltkorában, amikor a nyomtató-számítógép kombináció vacakolt egy kicsit beleszerelmeteskedtem egy lovacskás stencil mintába. Ebbe:

Elővettem a mintát, forgattam kicsit, majd szétnéztem, hogy milyen alapanyagom van itthon, amire rá tudnám varázsolni. Egy vázát nem rég kaptam barátnőmtől: narancssárgára festett külső felszínes. Viszont a festék olyan hatású rajta, mintha az üveg homokfúvott lenne (ha víz éri, akkor áttetsző narancssárgává válik, s ha megszárad visszamattul) - csak reméltem, hogy a minta jól fog mutatni rajta. Őszintén megvallom, hogy én már unom az agyonvirágmintázott vázákat, az olyat aminek se füle se farka - talán ezt hívják absztraktnak. Mást akartam, egy kicsit elütőbbet, egy kicsit egyedibbet, egy kicsi nem is tudom milyet. :)

Szóval a vázát összehoztam a mintával és röpke egy óra alatt a következő eredmény született meg:

Nekem nagyon tetszik! Eddig csak szerelmetes voltam ebbe a mintába, de most ... váááááááááááááááááááááá :D

II. Sólyom nap

Helyi rendezvény lesz, melyre nem csak falubelieket várnak. Akinek ideje engedi és szeretne egy szép napot eltölteni ismerősök - de akár egyenlőre ismeretlenek - között, az érdeklődjön, jelentkezzen időben, nehogy lemaradjon helyszűke miatt.
Ahogy olvasható a programismertetőből színes és tartalmas napnak nézünk elébe.

A színességhez személyem is hozzájárul egy kicsit.
Kivonultatom a jelenleg rendelkezésemre álló festményeimet és gravírozott alkotásaimat. Igen, jól olvassátok! :)

A kiállítás címe lehet: "A kézművesség egy szelete"
Szorosan kapcsolódik a rendezvényhez, így csupán erre az egy napra szól - vagyis csak ezen a napon lehet megtekinteni itt a dolgaimat, amiket akár meg is lehet a helyszínen vásárolni.
Aki kimarad, lemarad. :)


Számomra is lesznek új dolgok. Hm... aki ismer tudja, hogy nekem az alkotáshoz különleges lelkiállapot szükségeltetik. Most viszont olyat teszek, amit még sosem, de legbelül motoszkál bennem, hogy igen, ezt meg kell tennem!
Bemutatót is fogok tartani, hogy hogyan készül el egy üvegfestmény, vagy egy gravírozott alkotás. Nem lesz fix időpont, hogy én mikor ülök le és teszem amit tennem kell, hanem ott leszek egész nap a borházban egy számomra kialakított sarokban és "dolgozom". Aki akarja megnézi, hogy hogyan munkálkodom, s kérdez, ismerkedik - akár velem, akár a technikákkal. :)
Bár még nem beszéltem meg Erikával - a gazdasszonnyal -, de szeretnék lehetőséget adni a kipróbáláshoz is. Terveim szerint viszek kis üvegeket, képkereteket, mintákat - hátha mást is elbolondítok - persze, a saját alkotásokat haza is lehet majd vinni. :)

Beszámolóval természetesen majd jelentkezem erről a napról. Én már nagyon várom! :K