Lassan, vánszorogva telnek a napjaim, de változás nincs sehol. Na jó. Annyi, hogy most már látom mi is van körülöttem: egy sötét, végtelen elágazással rendelkező alagút, már nem üresség. Csak melyik úton induljak tovább? Hm... Dilemmázok magamban, hogy mi lenne a jobb döntés, de valahogy sosem tudom eldönteni, mert bármit is lépjek kiérek a fényre, csak közben minden út magában rejtőzteti egy-két bukás, negatív dolog csíráját. Magyarul: akár mit döntök lesz különösen rossz élethelyzetem belőle. Meg kell hát találnom azt az utat, ami a kisebbik rosszat jelenti a családom számára - merthogy itt nem én, vagy a lelki békém a tét.
Nehéz. Nehéz, de nem lehetetlen.
Kínomban már alkottam is egy apróságot, bár nem lett fényes minőségű szerintem. Látszik rajta, hogy olyan semmilyen hangulatomban alkottam.
Ezzel most lehet csigázok embereket, mert megmutatni nem tudom még egyenlőre a kész művet - nem bírtam rendesen lefényképezni lámpa fénynél tegnap; a mai napra és holnapra pedig kölcsön kérték kiránduláshoz a fényképezőgépet.
A napokban azért értek kellemes dolgok is. Kellenek ilyenek, mert így tudjuk meg mi is a fontos számunkra, miért érdemes küzdeni.
Zavartnak, kuszának érzem ezt az írást. Hiába, belülről jön...
Lesz ez még másképp is! ;) Én nem adom fel!!!
2010. október 23., szombat
2010. október 20., szerda
Üresség
Csend van belül a lelkemben. Nincs kalapálás, zúgás akár mit teszek, nem kiáltozik semmiért kicsi szívem, hogy most ezt, vagy azt csináljam. Nincs erőm semmihez, amit szeretek, nincs ihlet, sem semmim, hogy bármibe belekezdjek akár a gravírozásról van szó, akár a festésről.
Nem hiszem, hogy ecsetelnem kellene ebben a világban a miértet egy munkanélküli és egy lerokkant ember kálváriájáról, s arról, hogy két gyöngyszemet kell felnevelni az egyre nehezedő légkörben.
Nem, nem velünk van a gond - a közel tíz évnyi házasságunk alatt azt megtanultuk keservesen néhol sírva, néhol nevetve, hogy a gondokat meg kell beszélni akár milyen kicsinynek látszódnak. Ha beszélünk róla, elmondjuk a problémát meg is tudjuk oldani. Nem mondom, hogy a világgal van a baj, bár lenne mit másképp csinálni mindenütt - de elsősorban a tágabb értelemben vett családdal adódtak súlyos gondok - azzal, hogy a sok szeretetet, törődést, segítségnyújtást hálátlanul dobták a kukába egy "laza csuklómozdulattal", hogy éljék nemtörődöm világukat és semmibe vegyék a múltat, ami nélkül nem ott tartanának ahol vannak.
Naiv vagyok. Bennem még él a család szeretete, az önzetlen segítségnyújtás készsége, hiába, hogy megszámlálhatatlan alkalommal mondtam: Elég volt! Nem segítek, mert nem kapom vissza!
Aztán mégis. Vagyis mégsem tudok Nem-et mondani.
Viszont minden ember életében elérkezik a pont a végső elhatározás, amitől már semmi, de az ég világon semmi sem tántorítja el!
Nálam is eljött.
Igaz lelkileg padlón vagyok. De van két szép boldog gyermekem, lassan 10 évnyi házasság után szerető férjem (nem, nem csak üres szavak, tettek is bizonyítják, pedig bejártuk már együtt a mennyországot is és a pokol bugyrát), s van még az édesanyám, aki nélkül nem lennék az ami, aki, s aki nélkül nem is lennék - szóval értük, és persze azért, hogy így még sokat éljünk együtt fel kell állnom ebből is. Persze magamért is. Mert hát a gyerek őszinte - hisz erre neveljük. De hogy mondjam el hazugság nélkül neki azt, amit még nem érthet meg (szerintem), vagy amit úgy vélek még nem gyermeki lelkének való, hogy rájöjjön milyen kegyetlen néha a Sors velünk.
Hiszem, hogy semmi sem történik ok nélkül. Minden rossznak, mi mostanában velünk történik volt előzménye. Nem voltam szent sosem és nem is leszek. Ami a szívemen a számon - de soha nem ártottam volna szándékosan senkinek, ha pedig rosszat tettem hát a legjobb tudásom szerint igyekeztem kijavítani hibámat, jóvá tenni azt amit elrontottam.
Egyenlőre még nem látom azt sem, hogy mik voltak az életemben azok a momentumok, hogy most ezeket kell kapnom - de rá fogok jönni.
Addig viszont sok idő el fog telni. Addig viszont nem hiszem, hogy bármit is tudok alkotni.
Fogok még, mert a szívem szakad meg, hogy nem tudom csinálni azt amit szeretek. Viszont, ha leülök az asztalhoz azon kattog az agyam, hogy hogy másszak ki a saját naivságom által generált és mások által elmélyített hullámvölgyből. Az alkotás pedig tolódik és tolódik. Csak nézem az üveget, a fogpiszkát, a gépet, s ha kezembe is veszem visszarakom - mert nem megy. Nincs meg az a belső béke, ami szükséges lenne. Csak ürességet lelek.
Ürességet... ürességet... ürességet...
Nem hiszem, hogy ecsetelnem kellene ebben a világban a miértet egy munkanélküli és egy lerokkant ember kálváriájáról, s arról, hogy két gyöngyszemet kell felnevelni az egyre nehezedő légkörben.
Nem, nem velünk van a gond - a közel tíz évnyi házasságunk alatt azt megtanultuk keservesen néhol sírva, néhol nevetve, hogy a gondokat meg kell beszélni akár milyen kicsinynek látszódnak. Ha beszélünk róla, elmondjuk a problémát meg is tudjuk oldani. Nem mondom, hogy a világgal van a baj, bár lenne mit másképp csinálni mindenütt - de elsősorban a tágabb értelemben vett családdal adódtak súlyos gondok - azzal, hogy a sok szeretetet, törődést, segítségnyújtást hálátlanul dobták a kukába egy "laza csuklómozdulattal", hogy éljék nemtörődöm világukat és semmibe vegyék a múltat, ami nélkül nem ott tartanának ahol vannak.
Naiv vagyok. Bennem még él a család szeretete, az önzetlen segítségnyújtás készsége, hiába, hogy megszámlálhatatlan alkalommal mondtam: Elég volt! Nem segítek, mert nem kapom vissza!
Aztán mégis. Vagyis mégsem tudok Nem-et mondani.
Viszont minden ember életében elérkezik a pont a végső elhatározás, amitől már semmi, de az ég világon semmi sem tántorítja el!
Nálam is eljött.
Igaz lelkileg padlón vagyok. De van két szép boldog gyermekem, lassan 10 évnyi házasság után szerető férjem (nem, nem csak üres szavak, tettek is bizonyítják, pedig bejártuk már együtt a mennyországot is és a pokol bugyrát), s van még az édesanyám, aki nélkül nem lennék az ami, aki, s aki nélkül nem is lennék - szóval értük, és persze azért, hogy így még sokat éljünk együtt fel kell állnom ebből is. Persze magamért is. Mert hát a gyerek őszinte - hisz erre neveljük. De hogy mondjam el hazugság nélkül neki azt, amit még nem érthet meg (szerintem), vagy amit úgy vélek még nem gyermeki lelkének való, hogy rájöjjön milyen kegyetlen néha a Sors velünk.
Hiszem, hogy semmi sem történik ok nélkül. Minden rossznak, mi mostanában velünk történik volt előzménye. Nem voltam szent sosem és nem is leszek. Ami a szívemen a számon - de soha nem ártottam volna szándékosan senkinek, ha pedig rosszat tettem hát a legjobb tudásom szerint igyekeztem kijavítani hibámat, jóvá tenni azt amit elrontottam.
Egyenlőre még nem látom azt sem, hogy mik voltak az életemben azok a momentumok, hogy most ezeket kell kapnom - de rá fogok jönni.
Addig viszont sok idő el fog telni. Addig viszont nem hiszem, hogy bármit is tudok alkotni.
Fogok még, mert a szívem szakad meg, hogy nem tudom csinálni azt amit szeretek. Viszont, ha leülök az asztalhoz azon kattog az agyam, hogy hogy másszak ki a saját naivságom által generált és mások által elmélyített hullámvölgyből. Az alkotás pedig tolódik és tolódik. Csak nézem az üveget, a fogpiszkát, a gépet, s ha kezembe is veszem visszarakom - mert nem megy. Nincs meg az a belső béke, ami szükséges lenne. Csak ürességet lelek.
Ürességet... ürességet... ürességet...
2010. október 14., csütörtök
Portré gravírozás
Említettem régebben, hogy fényképről gravírozok.
Az igazság az, hogy az első amit készítettem minősíthetetlenül rossz lett:
Egyszerűen úgy néz ki a kép, mint a régi filmek negatívja, mert fordítva gravíroztam a részeket, a másik, hogy lehet pont ez miatt felismerhetetlen az arc.
Kis unszolásra megmutattam a Gravír klubban a Networkön a többieknek, s megerősítést kaptam, hogy igen, fordítva dolgoztam. Kaptam hozzá olyan tanácsot is, hogy próbáljam meg satírozás helyett "pöttyözni" a képet.
Türelem-játék volt (néha még a nyelvem is kidugtam a számból, ahogy pöttyöztem :D ), de megérte, mert az eredeti képről (a bal oldali) ilyen képet gravíroztam üvegre (a jobb oldali):
Elmondhatom, hogy Ég és Föld a két kép.
Úgy érzem, hogy jól sikerült a második portré gravírozás - remélem annak is tetszik aki kérte, mert ez a hölgy már nem lehet köztünk...
Az igazság az, hogy az első amit készítettem minősíthetetlenül rossz lett:
 |
| Az első portré gravírozás 8-) |
Kis unszolásra megmutattam a Gravír klubban a Networkön a többieknek, s megerősítést kaptam, hogy igen, fordítva dolgoztam. Kaptam hozzá olyan tanácsot is, hogy próbáljam meg satírozás helyett "pöttyözni" a képet.
Türelem-játék volt (néha még a nyelvem is kidugtam a számból, ahogy pöttyöztem :D ), de megérte, mert az eredeti képről (a bal oldali) ilyen képet gravíroztam üvegre (a jobb oldali):
Elmondhatom, hogy Ég és Föld a két kép.
Úgy érzem, hogy jól sikerült a második portré gravírozás - remélem annak is tetszik aki kérte, mert ez a hölgy már nem lehet köztünk...
Segítségnyújtás
Bocsássátok meg nekem, hogy nem a saját szavaimmal írok a következőkben:
Copy-Paste IWIW-ről, írta Anikó:
"A Network közösségi oldal üvegfestő csapata a VÖRÖSISZAP KÁROSULTAK megsegítésére képeket ajánlana fel megvételre. A befolyt összeget valamelyik alapítványon keresztül juttatnánk célba. Szükségünk lenne egy kiállítóteremre, ahol a célközönség megtekinthetné és megvásárolhatná az alkotásokat, valamint egy "jól működő" alapítványra, amin keresztül a pénzmozgást intézhetnénk, hogy a befolyt összeg valóban oda kerülhessen, ahová szánjuk! A kiállítóteremnek forgalmas helyen kell lennie, lehetőleg Budapesten. Mivel csapatunk tagjai az ország különböző pontjain élnek, örülnénk, ha segítségünkre lenne valami csomagküldő szolgálat is, aki a képeket vidékről a kiállítás helyszínére szállítja. Természetesen mindezt ingyen, segítő szándékkal teszi, így részese lehet a segítségnyújtásnak.
Kedves Ismerőseim! Ha ezekben a kérdésekben bárki segítséget tud nyújtani, azt megköszönném a klub nevében is! "
Az üvegfestők felajánlásaihoz egy kis ízelítőt adnék a következő klip segítségével, melyet sajnos itt nem tudok közvetlenül belinkelni, de ahhoz a bejegyzéshez adok linket, amiben ezt a promós anyagot meg lehet találni:
Üvegfestők promós anyaga
Kérem, aki tudja adja tovább, segítsünk egymásnak!
Copy-Paste IWIW-ről, írta Anikó:
"A Network közösségi oldal üvegfestő csapata a VÖRÖSISZAP KÁROSULTAK megsegítésére képeket ajánlana fel megvételre. A befolyt összeget valamelyik alapítványon keresztül juttatnánk célba. Szükségünk lenne egy kiállítóteremre, ahol a célközönség megtekinthetné és megvásárolhatná az alkotásokat, valamint egy "jól működő" alapítványra, amin keresztül a pénzmozgást intézhetnénk, hogy a befolyt összeg valóban oda kerülhessen, ahová szánjuk! A kiállítóteremnek forgalmas helyen kell lennie, lehetőleg Budapesten. Mivel csapatunk tagjai az ország különböző pontjain élnek, örülnénk, ha segítségünkre lenne valami csomagküldő szolgálat is, aki a képeket vidékről a kiállítás helyszínére szállítja. Természetesen mindezt ingyen, segítő szándékkal teszi, így részese lehet a segítségnyújtásnak.
Kedves Ismerőseim! Ha ezekben a kérdésekben bárki segítséget tud nyújtani, azt megköszönném a klub nevében is! "
Az üvegfestők felajánlásaihoz egy kis ízelítőt adnék a következő klip segítségével, melyet sajnos itt nem tudok közvetlenül belinkelni, de ahhoz a bejegyzéshez adok linket, amiben ezt a promós anyagot meg lehet találni:
Üvegfestők promós anyaga
Kérem, aki tudja adja tovább, segítsünk egymásnak!
2010. október 12., kedd
Divat - hogyan készült
Ma hazajött a kártyaolvasóm, így nekiálltam fényképezni a már teljesen elkészült új festményemet.
Divat. Ezt a címet adtam neki.
Úgy gondoltam, hogy írok pár sort róla és megmutatom a kész művet, de mivel kivételesen a festés alatt sok képet készítettem róla, így megmutatom hogyan is készült el a kiválasztott képektől egészen a végeredményig.
A három grácia, melyek a képen kellett, hogy szerepeljenek:
Ezeket pedig a következő csavarral "dolgoztam össze" - vagyis a "hogyan készült" munkafolyamat lépései képekben:
![]()
A kész mű:
Divat. Ezt a címet adtam neki.
Úgy gondoltam, hogy írok pár sort róla és megmutatom a kész művet, de mivel kivételesen a festés alatt sok képet készítettem róla, így megmutatom hogyan is készült el a kiválasztott képektől egészen a végeredményig.
A három grácia, melyek a képen kellett, hogy szerepeljenek:
Ezeket pedig a következő csavarral "dolgoztam össze" - vagyis a "hogyan készült" munkafolyamat lépései képekben:
A kész mű:
2010. október 11., hétfő
Próba
Amióta átszabták egy kicsit a szerkesztő felületet képet nem nagyon raktam fel. Így most kicsit hülyén néztem ki a fejemből, hogy HTML-kód szerkesztése közben ezt nem is lehet megtenni; Írás szerkesztésnél pedig csak középre, egyesével rakja a rendszer a képeket. Ráadásul még csak nem is lehet kinagyítani arra a méretre,amire én szeretném? ... Ez csak feltételezés, hát most kipróbálom.
Ez egy 1440x900 -as felbontású kép lenne eredetileg. Kíváncsi vagyok, hogy lehet-e nagyítani valahogy...
1. Alap eset, ahogy a feltöltés alapbeállításokkal történik:
Az eredmény az, hogy bár lehet nagyítani a kép teljes méretére, de ez ugyan ebben az ablakban jelenik meg.
Így kicsit módosítok.
2. Módosított kódsor - a kép új ablakban nyíljon meg:
Rendben van, így már úgy nyílik meg a kép, ahogy én szeretném - új ablakban ;)
Annnyit még találtam írás közben, hogy az Írás szerkesztőben a képre kattintva pár opciót felkínál a rendszer lehetőségként. Ilyen pl., hogy bal oldalon, középen, jobb oldalon akarjuk-e megjeleníteni a képet, vagy mekkora legyen a kép előnézeti képe a blogban, feliratot is adhatunk neki, de akár egy kattintással el is távolíthatjuk.
Talán mégsem olyan c@r ez a kép beszúrás, mint elsőre gondoltam.
Bár azt még mindig hiányolom, hogy több kép egyszerre való feltöltésénél ne egymás alá, hanem egymás mellé rakja a képeket - ezt ugyanis egyenlőre kézzel kell szerkeszteni. 8-)
Nézzétek csak:
Ezek a képek megfogtak, tetszenek - bár sajna nem tudom ki követte el őket. ^^
De úgy gondolom, hogy jobb lenne őket egymás mellett látni.
Így:
Az első kép méretét ebben a próbában manuálisan kicsinyítettem le méretarányosan (a felkínált méreteket megszoroztam 0,7-tel, így jó pár pixelt nyertem és voalá - több képnél ez sokat számít) - remélem műkszik is. Megfigyelve: működik!!! Juhhhhéééééé :D
Szóval, most már jöhet az igazi bejegyhzés, amit mára terveztem. :)
Ez egy 1440x900 -as felbontású kép lenne eredetileg. Kíváncsi vagyok, hogy lehet-e nagyítani valahogy...
1. Alap eset, ahogy a feltöltés alapbeállításokkal történik:
Így kicsit módosítok.
2. Módosított kódsor - a kép új ablakban nyíljon meg:
Annnyit még találtam írás közben, hogy az Írás szerkesztőben a képre kattintva pár opciót felkínál a rendszer lehetőségként. Ilyen pl., hogy bal oldalon, középen, jobb oldalon akarjuk-e megjeleníteni a képet, vagy mekkora legyen a kép előnézeti képe a blogban, feliratot is adhatunk neki, de akár egy kattintással el is távolíthatjuk.
Talán mégsem olyan c@r ez a kép beszúrás, mint elsőre gondoltam.
Bár azt még mindig hiányolom, hogy több kép egyszerre való feltöltésénél ne egymás alá, hanem egymás mellé rakja a képeket - ezt ugyanis egyenlőre kézzel kell szerkeszteni. 8-)
Nézzétek csak:
De úgy gondolom, hogy jobb lenne őket egymás mellett látni.
Így:
Szóval, most már jöhet az igazi bejegyhzés, amit mára terveztem. :)
2010. október 9., szombat
A technika ördöge
Nem tartom magam hülyének a számítógéphez, de jelenleg tanácstalanul böngészek fórumokon, leírások közt.
Adódott egy kis problémám a rendszerrel - újra kellett telepíteni, s úgy jött csak össze, hogy használhassam a gépem áldott (vagy ördögi) programjait, hogy Ubuntu Linuxot tudtam csak feltelepíteni operációs rendszernek.
Szeretem ezt is, s nem is lenne gond, ha hajlandó lenne felismerni a telefonom a gép bluetooth-át. Vagyis a helyzet faramuci - a gép látja a telefont, a telefon látja a gépet, a gépről tudok a telefonra küldeni képet, de már fordítva (telefonról a gépre) nem megy. -.- :O
Túl vagyok pár órás olvasáson, de eddig használhatót nem találtam, hogy hogy tudnék ezen javítani, vagy egyáltalán mi lehet a baj.
Így hát egyenlőre nem mutatom meg az új mázolmányomat :) - majd ha működésre tudom bírni a "vasat" vagy végre hazakerül a kártyaolvasóm :P
Adódott egy kis problémám a rendszerrel - újra kellett telepíteni, s úgy jött csak össze, hogy használhassam a gépem áldott (vagy ördögi) programjait, hogy Ubuntu Linuxot tudtam csak feltelepíteni operációs rendszernek.
Szeretem ezt is, s nem is lenne gond, ha hajlandó lenne felismerni a telefonom a gép bluetooth-át. Vagyis a helyzet faramuci - a gép látja a telefont, a telefon látja a gépet, a gépről tudok a telefonra küldeni képet, de már fordítva (telefonról a gépre) nem megy. -.- :O
Túl vagyok pár órás olvasáson, de eddig használhatót nem találtam, hogy hogy tudnék ezen javítani, vagy egyáltalán mi lehet a baj.
Így hát egyenlőre nem mutatom meg az új mázolmányomat :) - majd ha működésre tudom bírni a "vasat" vagy végre hazakerül a kártyaolvasóm :P
2010. október 5., kedd
Teljesítve
Nos... még maradt "munkám" a díj átvétele miatt, hisz lemaradt a megjegyzéshagyás a jelöltek felé.
Szóval már múlt idő, mert nemrég végeztem vele. ^^
Remélem, hogy mindenki elfogadja és nem veszik tolakodásnak ezt a gesztust tőlem - legfeljebb elnézést fogok kérni ez esetben, de az ajánlást akkor is fenntartom Minden jelöltemnek!
Még az oldalsáv átszabása maradt, viszont most már megyek festeni, mert "munkám" van. :) ;)
Szóval már múlt idő, mert nemrég végeztem vele. ^^
Remélem, hogy mindenki elfogadja és nem veszik tolakodásnak ezt a gesztust tőlem - legfeljebb elnézést fogok kérni ez esetben, de az ajánlást akkor is fenntartom Minden jelöltemnek!
Még az oldalsáv átszabása maradt, viszont most már megyek festeni, mert "munkám" van. :) ;)
2010. október 3., vasárnap
Nem is olyan egyszerű...
Komolyan.
Nem is olyan egyszerű megfelelni ennek a vándor díjnak, mint ahogy első ránézésre, olvasásra tűnt, hogy mit is kell tennem.
Lássuk a szabályokat, majd utána írom, hogy mi a nehéz - számomra!
A Kreatív Blogger Díj szabálya:
Hát, akkor nézzük sorba:
1. A díjat meg kell köszönni.
Természetes, és ahol csak tudtam megköszöntem Lindának. :)
2. A logót ki kell tenni a blogomra.
A bal oldali navigációs sávban megtalálható.
3. Be kell linkelnem akitől kaptam.
Egyértelmű, és a logó alatt látható is. ;)
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
Na ez itt a gáz nekem!
Ugyanis igen kevés blogot követek nyomon. Ez részint azért van, mert kevés időm van olvasni mások szösszeneteit; részint pedig azért, mert az ismeretségi köröm gyér blogolás téren. ^^
Nézzétek el nekem, hogy ennyire szegényes vagyok...
Nagy nehezen összehoztam hét blogot, embereket, akiknek a munkáját, életét valamilyen módon nagyra tartom, még akkor is, ha erről nem mindig adok hangot.
Hát akkor lássuk kik is ők:
I. Cicó gondozásában: Mozaik vagy amit akartok
Cicót még az Index Üvegfestős fórumáról ismertem meg. A kezdeti nehézségeimben sokat segített ő is, mint az ottani lányok nagy része. Mára az Indexes ismeretségem elapadt, megváltoztak a viszonyok - biztos én is hibáztam -, de amikor csak tehettem követtem csendesen meghúzódva Cicó blogját, hogy újra és újra megcsodálhassam munkásságát.
II. Anita gondozásában: Apám nem volt üveges!
Anitát még nem régóta ismerem egy nagyszerű klub háziasszonya itt a neten. Gyönyörű szép munkái vannak akár az üvegfestés terén, akár az új hobbiját tekintve, mely a süthető gyurmával kapcsolatos. Én csak ámulok azokon a dolgokon amiket készít.
III. Marcsi gondozásában: Üvegfestés
Marcsit is a klubból ismerem, ahol Anita a háziasszony. Őszintén nem is tudtam tegnapig, hogy blogot ír, vezet. Mi ugyanis amit meg kell, hogy beszéljünk, hogy megosszuk egymással gondolatainkat bármiről, azt a klubban megtesszük.
Marcsit azért jelölöm, mert nagy kedvvel és akarattal, kitartással vetette bele magát az üvegfestésbe, melyet láthatóan, észrevehetően egyre szebben és szebben művel - mondom ezt én, akinek van még mit tanulnia. ^^
IV. Momo gondozásában: Selyemfestés, textilfestés, egyéb iparművészeti technikák
V. Reyca gondozásában: Csecsebecséim
VI. Bodzsi gondozásában: RM Style
Remélem Momo, Reyca, Bodzsi nem fog megharagudni, hogy őket így egy kalap alá veszem, holott telejesen mással foglalatoskodnak.
Igazából a harmadinak ajánlott blognál megtorpantam, hogy kit is ajánljak e díjra még, s mivel az ő segítségükkel én egy igen nagy löketet kaptam a továbblépéshez, az önbizalmam erősítéséhez kreatív ötletük miatt úgy döntöttem, hogy ők hárman kapnak tőlem egy ajánlást.
Ezzel szeretnék MINDENT megköszönni nekik! ^^
VII. Momo, Reyca és Bodzsi gondozásában: Ajándékblog
Utoljára hagytam ezt a rendhagyó blogot.
Ez a hely ugyanis egy szentély. Egy önzetlen, csupaszív hely, ahol csak pozitív benyomások születnek, ahol nincs - vagy csak én nem tapasztaltam - irigység, önzőség.
Ugyanis itt ajándéknak lehet felajánlani bármilyen kézműves terméket, mely bárki által megnyerhető egy komment ellenében.
Még nem találkoztam hasonlóval, s meglepett az első szembesülés. Viszont jó, hogy van ilyen hely is ezen a naaaagy virtuális térben, ahol közel vagyunk egymáshoz, de mégis oly távol. Ez a hely még közelebb hoz, még személyesebbé tehet kapcsolatokat, s olyan pluszt adhat bárkinek (akár felajánlónak, akár egy szerencsés nyertesnek), mely egész életére kihathat.
Én úgy vélem ez az egész Ajándékblog úgy kratív ahogy van: a háziasszonyokkal, a felajánlókkal és a játszókkal egyaránt!
(Azért megjegyzem, hogyha ez a link sértené a vándor díja szabályzatát, akkor szóljatok kérlek és módosítok - bár ezt nagyon sajnálnám!)
5. Be kell linkelnem őket.
Ezt megtörtént az előbbi pont teljesítésekor, de helyet kerítek az oldalsávban is számukra. ;)
Mondjuk ezt már lehet nem ma fogom megejteni. ^^
6. Megjegyzést kell hagynom náluk.
Menni fog, bár lehet ez sem ma fog megtörténni, mert már későre jár és bizony holnap munkanap.
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.
Húúúú - pedig nem nehéz, mert lenne miről mesélnem - kérdés, hogy mi is legyen az a 7 dolog. ^^
Magammal szemben nagyon kritikus vagyok. Mondják, hogy magasra tettem a lécet. Lehet, de ha egyszer nem tetszik az amit csinálok, akkor nem tudom szépnek látni. Sem akkor nap, se másnap, s utána se, hiába alszom rá párat.
Toleráns vagyok másokkal szemben. Amíg normális emberi módon közelít valaki, addig legyen bármilyen személyiségű el tudom fogadni. Ha szándékosan átvág, hazudik, keresztbe tesz, akkor viszont legyen bárki maga leszek az ördög számára. Ez nem gyerekes visszavágásra vonatkozik, hogy "majd akkor jól megkapod te is" - hanem őszinte, de könyörtelen szavakra, lélekkorbácsra.
Imádom a gyerekeimet - ki ne imádná :) - de bevallom, hogy néha a lányomat jobban. Vagy hogy is fogalmazzam meg. :$ Néha kevesebb büntit kap, ha rossz fát tesz a tűzre, vagy több minden van ráhagyva, megengedve neki. Igen. Így van. Talán összefügg a rendellenességgel, amivel született. Igaz mostanában (remélem még nem későn!) igyekszek tudatosan nem különbséget tenni.
Önbizalomhiányos vagyok. Komoly! Van sokszor, hogy napok kellenek míg valamibe bele merek fogni, mert ennyire meg kell rágnom, meg kell magam győznöm, hogy igen is: tedd meg, mert megbírod tenni!!!
Két születésnapom van! :) Ugyanis nem nagyon tudok úszni, s még fiatal koromban a Tisza-tóban fürcsizve megpróbáltam utolérni a fiúkat. Eredmény az lett, hogy egy mélyebb helyen álltam meg, ahol, mint egy nyeletlen balta: blugy. 8-) Szerencsémre időben odaértek és megmentettek - de nem a hős lovag lett a férjem :)
Azt hiszem túlteljesítettem a 7-et ^^ :)
Ez a bejegyzés felpezsdített :) öröm volt megírni - remélem a hosszúsága ellenére olvasni is. ^^
Nem is olyan egyszerű megfelelni ennek a vándor díjnak, mint ahogy első ránézésre, olvasásra tűnt, hogy mit is kell tennem.
Lássuk a szabályokat, majd utána írom, hogy mi a nehéz - számomra!
A Kreatív Blogger Díj szabálya:
1. A díjat meg kell köszönni
2. A logót ki kell tenni a blogomra
3. Be kell linkelnem akitől kaptam
4. Tovább kell adnom 7 embernek
5. Be kell linkelnem őket
6. Megjegyzést kell hagynom náluk
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.
Hát, akkor nézzük sorba:
1. A díjat meg kell köszönni.
Természetes, és ahol csak tudtam megköszöntem Lindának. :)
2. A logót ki kell tenni a blogomra.
A bal oldali navigációs sávban megtalálható.
3. Be kell linkelnem akitől kaptam.
Egyértelmű, és a logó alatt látható is. ;)
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
Na ez itt a gáz nekem!
Ugyanis igen kevés blogot követek nyomon. Ez részint azért van, mert kevés időm van olvasni mások szösszeneteit; részint pedig azért, mert az ismeretségi köröm gyér blogolás téren. ^^
Nézzétek el nekem, hogy ennyire szegényes vagyok...
Nagy nehezen összehoztam hét blogot, embereket, akiknek a munkáját, életét valamilyen módon nagyra tartom, még akkor is, ha erről nem mindig adok hangot.
Hát akkor lássuk kik is ők:
I. Cicó gondozásában: Mozaik vagy amit akartok
Cicót még az Index Üvegfestős fórumáról ismertem meg. A kezdeti nehézségeimben sokat segített ő is, mint az ottani lányok nagy része. Mára az Indexes ismeretségem elapadt, megváltoztak a viszonyok - biztos én is hibáztam -, de amikor csak tehettem követtem csendesen meghúzódva Cicó blogját, hogy újra és újra megcsodálhassam munkásságát.
II. Anita gondozásában: Apám nem volt üveges!
Anitát még nem régóta ismerem egy nagyszerű klub háziasszonya itt a neten. Gyönyörű szép munkái vannak akár az üvegfestés terén, akár az új hobbiját tekintve, mely a süthető gyurmával kapcsolatos. Én csak ámulok azokon a dolgokon amiket készít.
III. Marcsi gondozásában: Üvegfestés
Marcsit is a klubból ismerem, ahol Anita a háziasszony. Őszintén nem is tudtam tegnapig, hogy blogot ír, vezet. Mi ugyanis amit meg kell, hogy beszéljünk, hogy megosszuk egymással gondolatainkat bármiről, azt a klubban megtesszük.
Marcsit azért jelölöm, mert nagy kedvvel és akarattal, kitartással vetette bele magát az üvegfestésbe, melyet láthatóan, észrevehetően egyre szebben és szebben művel - mondom ezt én, akinek van még mit tanulnia. ^^
IV. Momo gondozásában: Selyemfestés, textilfestés, egyéb iparművészeti technikák
V. Reyca gondozásában: Csecsebecséim
VI. Bodzsi gondozásában: RM Style
Remélem Momo, Reyca, Bodzsi nem fog megharagudni, hogy őket így egy kalap alá veszem, holott telejesen mással foglalatoskodnak.
Igazából a harmadinak ajánlott blognál megtorpantam, hogy kit is ajánljak e díjra még, s mivel az ő segítségükkel én egy igen nagy löketet kaptam a továbblépéshez, az önbizalmam erősítéséhez kreatív ötletük miatt úgy döntöttem, hogy ők hárman kapnak tőlem egy ajánlást.
Ezzel szeretnék MINDENT megköszönni nekik! ^^
VII. Momo, Reyca és Bodzsi gondozásában: Ajándékblog
Utoljára hagytam ezt a rendhagyó blogot.
Ez a hely ugyanis egy szentély. Egy önzetlen, csupaszív hely, ahol csak pozitív benyomások születnek, ahol nincs - vagy csak én nem tapasztaltam - irigység, önzőség.
Ugyanis itt ajándéknak lehet felajánlani bármilyen kézműves terméket, mely bárki által megnyerhető egy komment ellenében.
Még nem találkoztam hasonlóval, s meglepett az első szembesülés. Viszont jó, hogy van ilyen hely is ezen a naaaagy virtuális térben, ahol közel vagyunk egymáshoz, de mégis oly távol. Ez a hely még közelebb hoz, még személyesebbé tehet kapcsolatokat, s olyan pluszt adhat bárkinek (akár felajánlónak, akár egy szerencsés nyertesnek), mely egész életére kihathat.
Én úgy vélem ez az egész Ajándékblog úgy kratív ahogy van: a háziasszonyokkal, a felajánlókkal és a játszókkal egyaránt!
(Azért megjegyzem, hogyha ez a link sértené a vándor díja szabályzatát, akkor szóljatok kérlek és módosítok - bár ezt nagyon sajnálnám!)
5. Be kell linkelnem őket.
Ezt megtörtént az előbbi pont teljesítésekor, de helyet kerítek az oldalsávban is számukra. ;)
Mondjuk ezt már lehet nem ma fogom megejteni. ^^
6. Megjegyzést kell hagynom náluk.
Menni fog, bár lehet ez sem ma fog megtörténni, mert már későre jár és bizony holnap munkanap.
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.
Húúúú - pedig nem nehéz, mert lenne miről mesélnem - kérdés, hogy mi is legyen az a 7 dolog. ^^
Magammal szemben nagyon kritikus vagyok. Mondják, hogy magasra tettem a lécet. Lehet, de ha egyszer nem tetszik az amit csinálok, akkor nem tudom szépnek látni. Sem akkor nap, se másnap, s utána se, hiába alszom rá párat.
Toleráns vagyok másokkal szemben. Amíg normális emberi módon közelít valaki, addig legyen bármilyen személyiségű el tudom fogadni. Ha szándékosan átvág, hazudik, keresztbe tesz, akkor viszont legyen bárki maga leszek az ördög számára. Ez nem gyerekes visszavágásra vonatkozik, hogy "majd akkor jól megkapod te is" - hanem őszinte, de könyörtelen szavakra, lélekkorbácsra.
Imádom a gyerekeimet - ki ne imádná :) - de bevallom, hogy néha a lányomat jobban. Vagy hogy is fogalmazzam meg. :$ Néha kevesebb büntit kap, ha rossz fát tesz a tűzre, vagy több minden van ráhagyva, megengedve neki. Igen. Így van. Talán összefügg a rendellenességgel, amivel született. Igaz mostanában (remélem még nem későn!) igyekszek tudatosan nem különbséget tenni.
Önbizalomhiányos vagyok. Komoly! Van sokszor, hogy napok kellenek míg valamibe bele merek fogni, mert ennyire meg kell rágnom, meg kell magam győznöm, hogy igen is: tedd meg, mert megbírod tenni!!!
Két születésnapom van! :) Ugyanis nem nagyon tudok úszni, s még fiatal koromban a Tisza-tóban fürcsizve megpróbáltam utolérni a fiúkat. Eredmény az lett, hogy egy mélyebb helyen álltam meg, ahol, mint egy nyeletlen balta: blugy. 8-) Szerencsémre időben odaértek és megmentettek - de nem a hős lovag lett a férjem :)
Azt hiszem túlteljesítettem a 7-et ^^ :)
Ez a bejegyzés felpezsdített :) öröm volt megírni - remélem a hosszúsága ellenére olvasni is. ^^
2010. október 2., szombat
Kreatív Blogger Díj
Először megdöbbenve olvastam, majd még egyszer lassan (mint az elsős gyerekek :) ) átolvastam újra Linda előző bejegyzésemhez írt megjegyzését.
A megjegyzésében átnyújtott számomra egy Kreatív Blogger Díjat - melyet Ő szerinte megérdemlek odaadó, kitartó munkásságom miatt!
Ezt nagyon, de nagyon köszönöm Neki!
Az első döbbenet nem sokkal később átavanzsált mérhetetlen örömmé és mint egy frissen dicsért kisgyerek úgy vigyorogtam itt a monitor előtt! :)
Nézegettem a díjat, ami számomra kicsit modern kivitelezésű, de végeredményében igen csak tetszetős és alig akartam elhinni, hogy ezt én kaptam.
Nem is a díj maga. Hanem a gesztus, maga az elismerés, hogy én erre érdemes vagyok!!!
Csak megköszönni lehet még egyszer és még egyszer és még sokszor...!!!
Néha nem is sejtjük, hogy mennyire szükséges egy ilyen, vagy ehhez hasonló elismerés.
Mindegy az, hogy díjnak nevezzük, vagy csak egyszerű dicséretnek, a lényeg az, hogy valamilyen módon maradandót alkotunk ebben a világban, tetszik másoknak s el is ismerik munkánkat.
Ez felemelő érzés.
Egy plusz, hogy járjuk tovább azt az utat, amire ráléptünk.
Egy plusz, hogy tovább fejlődjünk munkásságunkban, mert érdemes.
Egy plusz, hogy a hitünk megmaradjon, sőt! mélyüljön Önmagunkban.
Egy plusz, hogy soha ne adjuk fel terveinket, álmainkat, még akkor sem, ha nehéz idők járnak el fejünk felett.
Egy plusz a boldogsághoz.
Köszönöm Linda!
A megjegyzésében átnyújtott számomra egy Kreatív Blogger Díjat - melyet Ő szerinte megérdemlek odaadó, kitartó munkásságom miatt!
Ezt nagyon, de nagyon köszönöm Neki!
Az első döbbenet nem sokkal később átavanzsált mérhetetlen örömmé és mint egy frissen dicsért kisgyerek úgy vigyorogtam itt a monitor előtt! :)
Nézegettem a díjat, ami számomra kicsit modern kivitelezésű, de végeredményében igen csak tetszetős és alig akartam elhinni, hogy ezt én kaptam.
Nem is a díj maga. Hanem a gesztus, maga az elismerés, hogy én erre érdemes vagyok!!!
Csak megköszönni lehet még egyszer és még egyszer és még sokszor...!!!
Néha nem is sejtjük, hogy mennyire szükséges egy ilyen, vagy ehhez hasonló elismerés.
Mindegy az, hogy díjnak nevezzük, vagy csak egyszerű dicséretnek, a lényeg az, hogy valamilyen módon maradandót alkotunk ebben a világban, tetszik másoknak s el is ismerik munkánkat.
Ez felemelő érzés.
Egy plusz, hogy járjuk tovább azt az utat, amire ráléptünk.
Egy plusz, hogy tovább fejlődjünk munkásságunkban, mert érdemes.
Egy plusz, hogy a hitünk megmaradjon, sőt! mélyüljön Önmagunkban.
Egy plusz, hogy soha ne adjuk fel terveinket, álmainkat, még akkor sem, ha nehéz idők járnak el fejünk felett.
Egy plusz a boldogsághoz.
Köszönöm Linda!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)