A címer

Elkészült hát a "nagy mű".

Nem volt könnyű, de túlságosan nehéz sem.
Megszenvedtem azzal, hogy az átlátszó üvegen az indigóm nem nagyon akart látszani, így néhol szabad kézzel egészítettem ki a mintát. Ehhez képest egész tűrhető lett a végeredmény. Szerintem.
A régi - kék - indigók sokkal jobbak voltak, mint a mostani fekete indigók. Az legalább megtapadt minden felületen úgy ahogy kellett. A mostaniak viszont jóformán tényleg csak papírra "fognak".
A mintát ki akartam festeni ahogy a nagykönyvben meg van írva, de csalódottság ért - egyrészt a gravírozott felületbe nem tapadt bele rendesen a festékem, másrészt már nagyon sok színem beszáradt. Azt hiszem a festésről le kell mondanom egy darabig - egyszerűen nem tudom pótolni a hiányzó színeimet, mert egy jó kis vagyont tenne ki, ami pedig nem hiányozhat a kasszából.

Most egy kicsi tétlenség fog következni. Nem tudok koncentrálni - a gondok, bajok erősödnek a fejünk felett, s ráadásul elkaptam valami bacit is. Torokfájás, láz, izomgyengeség, szédülés, hányinger - jönnek szépen sorba a tünetek. Na, de azért nem adom magam olyan könnyen! :)

Paci

A mindennapos hajtásból ki kellett ma lépnem egy pindurkát és jött egy ötlet, hogy mivel is töltsem el az időmet.
Még a jó-múltkorában, amikor a nyomtató-számítógép kombináció vacakolt egy kicsit beleszerelmeteskedtem egy lovacskás stencil mintába. Ebbe:

Elővettem a mintát, forgattam kicsit, majd szétnéztem, hogy milyen alapanyagom van itthon, amire rá tudnám varázsolni. Egy vázát nem rég kaptam barátnőmtől: narancssárgára festett külső felszínes. Viszont a festék olyan hatású rajta, mintha az üveg homokfúvott lenne (ha víz éri, akkor áttetsző narancssárgává válik, s ha megszárad visszamattul) - csak reméltem, hogy a minta jól fog mutatni rajta. Őszintén megvallom, hogy én már unom az agyonvirágmintázott vázákat, az olyat aminek se füle se farka - talán ezt hívják absztraktnak. Mást akartam, egy kicsit elütőbbet, egy kicsit egyedibbet, egy kicsi nem is tudom milyet. :)

Szóval a vázát összehoztam a mintával és röpke egy óra alatt a következő eredmény született meg:

Nekem nagyon tetszik! Eddig csak szerelmetes voltam ebbe a mintába, de most ... váááááááááááááááááááááá :D

II. Sólyom nap

Helyi rendezvény lesz, melyre nem csak falubelieket várnak. Akinek ideje engedi és szeretne egy szép napot eltölteni ismerősök - de akár egyenlőre ismeretlenek - között, az érdeklődjön, jelentkezzen időben, nehogy lemaradjon helyszűke miatt.
Ahogy olvasható a programismertetőből színes és tartalmas napnak nézünk elébe.

A színességhez személyem is hozzájárul egy kicsit.
Kivonultatom a jelenleg rendelkezésemre álló festményeimet és gravírozott alkotásaimat. Igen, jól olvassátok! :)

A kiállítás címe lehet: "A kézművesség egy szelete"
Szorosan kapcsolódik a rendezvényhez, így csupán erre az egy napra szól - vagyis csak ezen a napon lehet megtekinteni itt a dolgaimat, amiket akár meg is lehet a helyszínen vásárolni.
Aki kimarad, lemarad. :)


Számomra is lesznek új dolgok. Hm... aki ismer tudja, hogy nekem az alkotáshoz különleges lelkiállapot szükségeltetik. Most viszont olyat teszek, amit még sosem, de legbelül motoszkál bennem, hogy igen, ezt meg kell tennem!
Bemutatót is fogok tartani, hogy hogyan készül el egy üvegfestmény, vagy egy gravírozott alkotás. Nem lesz fix időpont, hogy én mikor ülök le és teszem amit tennem kell, hanem ott leszek egész nap a borházban egy számomra kialakított sarokban és "dolgozom". Aki akarja megnézi, hogy hogyan munkálkodom, s kérdez, ismerkedik - akár velem, akár a technikákkal. :)
Bár még nem beszéltem meg Erikával - a gazdasszonnyal -, de szeretnék lehetőséget adni a kipróbáláshoz is. Terveim szerint viszek kis üvegeket, képkereteket, mintákat - hátha mást is elbolondítok - persze, a saját alkotásokat haza is lehet majd vinni. :)

Beszámolóval természetesen majd jelentkezem erről a napról. Én már nagyon várom! :K

Újabb üveg

Úgy látszik, hogy most a borosüvegek dömpingje van.
Felkértek, hogy a lakhelyemen megrendezésre kerülő Podo-fesztiválra az ajándékokat én készítsem el. Több darabos tétel - nagy kihívás, főleg úgy, hogy kevés időm volt az elkészítésükre.
Sajnos csak egy darabot tudtam lencsevégre kapni belőlük, mert ahogy elkészültek el is vitték őket, s ez az utolsó darab elszállítása rám várt. Így volt legalább pár pillanatom, hogy megörökítsem:

Van ez így...

Jó munkához idő szükséges, no meg egészség.

A minap esküvőre gravíroztam poharat. Neveket írtam rá, meg egy tetszetős mintát vittem fel. Egyikkel sem volt problémám, szépen haladtam a munkával.
Mostanában azonban gyakran előfordul, hogy csak úgy tüsszentenem kell és hát miért ne akkor amikor a pohár is és a forgó gravírozó gép is a kezemben volt.

"Gyönyörű" lett az eredmény, láthatjátok - pont a szívecskébe találtam be, pont oda, ahová véletlenül sem kellett volna húzni vonalat.
Mérgemben majdnem összetörtem, de erőt vettem magamon és csak letettem, hagytam pihenni. Megrágtam, hogy mit tegyek vele, s végül döntésre jutottam. Hát ilyen lett:

Meglátom, hogy hogy fog így tetszeni a megrendelőnek. Ha sehogy hát jön egy újabb pohár az eredeti tervekkel - ez meg marad mintának nálam. :) Végül is jobb egy pohár, mint egy fénykép mutatóba. :D

Az Első

Rég foglalkoztatott, hogy milyen lehet fémre gravírozni. Az itthoni dolgokat nem akartam kísérleti darabnak titulálni, venni meg csupán ehhez nem akartam alapanyagot.
A napokban viszont kellett egy dobozkát csinálnom szülinapra.
Nehéz a fémmel dolgozni. Már a minta kopírozása a felületre sem egyszerű, hát még maga a gravírozó szár egyenletes vezetése az anyagban. Azonban kijelenthetem, hogy megbirkóztam a feladattal.
Lehet, hogy aki régebb óta foglalkozik a gravírozással és már túl van több tucat fém tárgy gravírozásán, az lát benne sok hibát - de az én szememben szép lett. ^^

Íme Ő, az Első :)

Tudom-tudom. Alig látszik valami főleg a feliratos részből.
Sajnos a fényképezése okozott némi fejtörést - és hát láthatólag nem is bírtam megoldani a tükröződési problémát. Idővel, a sokadik darabra már biztos, hogy ezt is megfogom tanulni. ;)

Új vizeken

Hajózok az élet tengerén. A sok-sok vihar átvészelése arra volt jó, hogy megerősödjek. Öröklött makacsságom meg arra jó, hogy csak azért is felálljak egy-egy sáros pocsolyában való eltanyáláskor.
Nehéz idő után - mi tele volt küzdelemmel, letargiával, szomorúsággal - a napokban képletesen is kisütött a fejem felett a nap: újra dolgozom! :)
Nézzen bárki hülyének, de én ennek örülök nagyon.
Ez persze azzal jár, hogy az eddigi jól működő napirendemet teljesen át kell szabni, újat kell alkotni, amibe sajnos a gravírozás kevésbé fér bele. De nem adom fel! :)
Lesznek - sőt van - alkotások, csupán nem oly erővel mint eddig. (Ez a mondat érdekesen hat a több hetes kihagyás után :P)

Egy újabb borosüveg van a tarsolyomban. Volán társasági dolgozók kérték munkatársnőjüknek ajándékba születésnapjára.
Ilyen lett:

Ízlések

A következő művem, mely az utolsó előtti darab a kényszerpihenőm alatt egy számomra fura kérés volt.
Születésnapra kértek egy halálfej gravírozást, és persze a "Boldog Születésnapot!" felirattal alája.
Nekem nem passzol a kép az eseményhez, de hát én csak egy vagyok a sok-sok embertársam közül. Valahol így a jó, hogy ennyire különbözőek vagyunk. Ha egyformák lennénk, akkor unalmas lenne az élet.

Nem mondom, hogy nem volt kedvem csinálni... Csupán akármennyiszer hozzáfogtam és alakítgattam mindig elméláztam azon, hogy hogy fog örülni a megajándékozott, ha kibontja... Aztán elhessegettem magamtól ezeket a gondolatokat, hisz köztudott, hogy én egy rózsaszín felhőbe vagyok bugyolálva és még a pincémben is rózsaszín felhők úszkálnak... :D Aki szereti, akinek tetszenek az ilyen jellegű képek, az biztos örülni fog ennek az igencsak egyedi ajándéknak. :)
Hát ilyen gondolatokkal dolgoztam rajta.

A hátát lefújtam fekete festékkel, így gyönyörűen tükrös lett a nem gravírozott felület - jócskán meg is nehezítette a fénykép készítést. :)
A minta 18x24 cm-es kapcsos üvegképre készült, vagyis nem is annyira kicsi.

Mit írhatnék még róla?
Azt, hogy mennyire tetszett még nem tudom, mert még nálam dekkol a kép - de hasonszőrűnek mutattam már és ő irigykedve nézegette... Remélem a megajándékozott is úgy fog majd ránézni, és fog neki örülni. :)

Borosüveg

Névnapra készült borosüveg - lényegében ez az első borosüvegre történő gravírozásom.
Itt is megjátszottam az indigó+hintőpor trükköt, bár fokozottabb figyelmet igényelt, mint a gránitlapnál - lévén ez kisebb felület és még domború is.

A rózsa különlegessége a negatív gravírozás, valamint, hogy a rózsát kisebb fejjel gravíroztam, mint a hátteret (ami a képen feketének látszódik, az maga az üveg felszíne - csak az nem lett gravírozva). Így lett két színű (vagyis három :D), ami szerintem nagyon feldobja ezt az egyszerű mintát.

Örök emlék

A soron következő munka igen nagyszabású volt, bíbelődtem vele sok-sok órán át.

Üveglapra elkészítettem már ezt a portrét egyszer, de kérték, hogy próbálkozzak meg magára a gránitlapra a gravírozásával - ha anyagában lenne a síremléknek a portré szebben mutatna, mint egy megtoldott üvegképpel.
Nagy volt a kockázat, mert hát nem 20 Ft egy ilyen nagyságú gránitlap.
Időbe telt még az is, hogy rászánjam magam - meg kellett magamat győznöm, hogy igen is meg tudok birkózni a feladattal.
A legnagyobb fejtörést az okozta, hogy hogy vigyem fel a gránitra az arckép körvonalát. Fehér indigót kerestem sokáig Égen és Földön egyaránt, de többnyire engem néztek Mars-lakónak. :) Így kicsi eszemmel kigondolván megoldottam egyszerű indigóval és hintőporral azt, hogy a fekete grániton lássam a vonalakat.

 

Innentől kezdve könnyebb volt a dolgom.
A gránittal sokkal jobb volt dolgozni, mint az üveggel. A pontszerű kitöltést élveztem, hiába, hogy lassan haladt a méret miatt. Ugyanis maga az arckép 13x18 cm-es.
Eljött a pillanat, amikor a portré elkészült.

Így viszont üresnek hatott az emléktáblán. Kellett köréje a virág díszítés, hát azt is felvittem az arckép köré, de hogy ne legyen egyszerű a dolog a negatívját gravíroztam.

Nehezebb volt ezt a szakaszt gravírozni, mint magát az arcképet. Talán az is közrejátszott, hogy nem akartam fejet cserélni a gépben, nehogy elüssön a két fej által hagyott vájat egymástól (láttam és tapasztaltam is ilyet).
Idő és kitartás kellett, és elkészült teljesen a gránitba gravírozott portré.

Ráérek

Nem nagyon van már mit csinálnom, lévén a család már pihen. Így pihenek én is, s hogy ne legyen üresjáratom feltöltöm az első művet, amellyel eddig bíbelődtem a távollétem alatt.


Ez egy pohárkészlet volt, s szilveszter előtt gravíroztam.

Nem volt vele túl sok gond, hisz egyszerű a minta. Az egyiken jóval szélesebbre sikeredett a pohár, mint a többin, de hát már letörölni nem tudtam. Viszont az ajándékozottak nagyon örültek neki - és nem is tűnt fel az, ami számomra orbitálisan kiabált arról az egy bizonyos pohárról. :P :)

Pótlás

Az élet apró malőrjei miatt most bemutatom a jó pár napos kimaradás alatt készített alkotásaimat. Jobb későn mint sosem. :)

Elsőnek egy ékszertartós dobozka látható. Kérték tőlem ebben a színben. Visszajelzésként csak egy kurta "Tetszik"-et kaptam. Mindenesetre nem gondolom, hogy nem így van, hisz akkor nem kérték volna így. :)

A második alkotás egy újabb pohárszett - melyből még egy készült, de mivel a pohár formája, mérete ugyan ez volt nem készítettem róla képet. :K

A harmadik egy ajándék, melyet fogadott bátyuskám (család barát :D ) kért 50-dik házassági évfordulóra a szüleinek. Nézzétek el nekem azt, hogy csak ez az egy kép van róla és ilyen csálén áll a váza rajta - de sikeresen letöröltem a kártyáról a többi képet.

A sort zárja egy üvegfestmény. Egyszerű, de már hónapok óta szemeztem ezzel a mintával. Elkészült, bár lehetne szebb is az én szememben, de nem mosom le. Nincs nagy baja különösen, csak nem olyanra sikerült, mint amilyenre elgondoltam. :)

Láthatjátok hát, hogy alkotni alkottam - néha. ^^

A következő egy portréfestés lesz - amit megmutatok, ha engedélyt kapok rá, hisz illik, vagyis kötelező kérni engedélyt a személyektől a közzétételhez.

Portré gravírozás

Említettem régebben, hogy fényképről gravírozok.
Az igazság az, hogy az első amit készítettem minősíthetetlenül rossz lett:

Az első portré gravírozás 8-)

Egyszerűen úgy néz ki a kép, mint a régi filmek negatívja, mert fordítva gravíroztam a részeket, a másik, hogy lehet pont ez miatt felismerhetetlen az arc.
Kis unszolásra megmutattam a Gravír klubban a Networkön a többieknek, s megerősítést kaptam, hogy igen, fordítva dolgoztam. Kaptam hozzá olyan tanácsot is, hogy próbáljam meg satírozás helyett "pöttyözni" a képet.

Türelem-játék volt (néha még a nyelvem is kidugtam a számból, ahogy pöttyöztem :D ), de megérte, mert az eredeti képről (a bal oldali) ilyen képet gravíroztam üvegre (a jobb oldali):

Elmondhatom, hogy Ég és Föld a két kép.
Úgy érzem, hogy jól sikerült a második portré gravírozás - remélem annak is tetszik aki kérte, mert ez a hölgy már nem lehet köztünk...

Kis pletyka

A holnapi nap érdekes és nagyszerű hírt fogok közölni. :)
Nem szeretnék többet elárulni a dologból azon kívül, hogy játékra lesz lehetőség velem. :D
Csigázódjon mindenki, ne csak én üljek tűkön.

Alkotás terén most leadtam a lantot - persze ebben benne van az, hogy a férjemet jövőhéten fogják műteni. Így egy kicsit több dolog szakadt rám. Nem bánom viszont, mert érzem, hogy újra fel kell töltődnöm, de amíg a nagy viharfelhők itt lebegnek a fejem felett nem megy. Így mondhatom válság van nálam is. ^^

Azért néha karistolok - fényképet gravírozok épp szép lassan. Nehéz és mivel először csinálom félek is tőle egy picit. Viszont, ha nem próbálom meg, nem gyakorlom nem is fog menni. :D Ha elsőre nem lesz szép, felismerhető, akkor majd másodjára, harmadjára!

Addig is játszunk... Részletek holnap, várhatóan estefelé. :) :K

Tartozás

A pohárkészlet, amit emlegettem az előző bejegyzésemben.
Utálok egyébként poharat fényképezni, mert valahol mindig becsillan, és bizony sokszor a minta "csorbul". Pl. ennél sem tudtam használhatóbb képet csinálni, így viszont a gravírozott minta nem annyira éles, látható.
Egy csoportos képet csináltam és két darabról szólót, pusztán csak azért, hogy jobban kivehető legyen a minta. 3-3 poháron van ugyan az - 3 rendes minta és 3 a minta negatívja.



Ezzel a mai nap frissítettem is a weboldalam. Elmaradtam egy kicsit az "adminisztrációval" ott. ^^

Az álmatlanság eredménye

Egy kis alkotás a nehéz, álmatlan órákban.
Festettem kis képeket - 10x15 és 13x18-asok. Gravíroztam pezsgős poharat. Van még egy szett, de azt még nem sikerült szépen lefényképezni. Mutatom hát azt ami mutatható :)

körbe-körbe-körbe-körbe-körbe-körbe...


egyedül...


Hatan együtt:

Csakhogy színes is legyen:

Adósságrendezés

Adós vagyok pár képpel Nektek!
Megígértem, hogy a vásárra készített dolgaimról képeket fogok mutatni. Nos ez nem egészen úgy jött össze ahogy szerettem volna. A fényképezőgépünk nem volt itthon, a búcsúig nem tudtam őket normálisan lefotózni. Most meg már nem bírok pár darabról képet készíteni, mert már nem az én tulajdonomban vannak. ^^
Azért pár alkotásról tudok mutatni képet.
A két bögre mint látszik két különböző darab, de a pálinkás szettből és a képkeretből csak egyet csináltam :)







Ha valaki nagyon szeretné őket, akkor megvásárolhatóak - a weblapomon ármegjelöléssel együtt fent vannak. ;)

Vitrines szekrény

Készen van a vitrin gravírozása! :D . Több hetes várakozás után végre ma pontot tettem az ügy végére. Azért csak most, mert most volt kedvem befejezni. 8-) Ugyanis nem tudok kényszerből, muszájból alkotni.
Viszont látva a kész dolgokat megéri várakozni - legalább is nekem :K
És Nektek? :) ^^



A fényképezése nem a legjobb lett, mert a képet már este készítettem - vakuval természetesen, s nem elég az üveg csillanása, a tükörsima lakkozás is igencsak nehezített a dolgomon. 8-)