Üveglapra elkészítettem már ezt a portrét egyszer, de kérték, hogy próbálkozzak meg magára a gránitlapra a gravírozásával - ha anyagában lenne a síremléknek a portré szebben mutatna, mint egy megtoldott üvegképpel.
Nagy volt a kockázat, mert hát nem 20 Ft egy ilyen nagyságú gránitlap.
Időbe telt még az is, hogy rászánjam magam - meg kellett magamat győznöm, hogy igen is meg tudok birkózni a feladattal.
A legnagyobb fejtörést az okozta, hogy hogy vigyem fel a gránitra az arckép körvonalát. Fehér indigót kerestem sokáig Égen és Földön egyaránt, de többnyire engem néztek Mars-lakónak. :) Így kicsi eszemmel kigondolván megoldottam egyszerű indigóval és hintőporral azt, hogy a fekete grániton lássam a vonalakat.
Innentől kezdve könnyebb volt a dolgom.
A gránittal sokkal jobb volt dolgozni, mint az üveggel. A pontszerű kitöltést élveztem, hiába, hogy lassan haladt a méret miatt. Ugyanis maga az arckép 13x18 cm-es.
Eljött a pillanat, amikor a portré elkészült.
Így viszont üresnek hatott az emléktáblán. Kellett köréje a virág díszítés, hát azt is felvittem az arckép köré, de hogy ne legyen egyszerű a dolog a negatívját gravíroztam.
Nehezebb volt ezt a szakaszt gravírozni, mint magát az arcképet. Talán az is közrejátszott, hogy nem akartam fejet cserélni a gépben, nehogy elüssön a két fej által hagyott vájat egymástól (láttam és tapasztaltam is ilyet).
Idő és kitartás kellett, és elkészült teljesen a gránitba gravírozott portré.
