2012. január 27., péntek

A címer

Elkészült hát a "nagy mű".


Nem volt könnyű, de túlságosan nehéz sem.
Megszenvedtem azzal, hogy az átlátszó üvegen az indigóm nem nagyon akart látszani, így néhol szabad kézzel egészítettem ki a mintát. Ehhez képest egész tűrhető lett a végeredmény. Szerintem.
A régi - kék - indigók sokkal jobbak voltak, mint a mostani fekete indigók. Az legalább megtapadt minden felületen úgy ahogy kellett. A mostaniak viszont jóformán tényleg csak papírra "fognak".
A mintát ki akartam festeni ahogy a nagykönyvben meg van írva, de csalódottság ért - egyrészt a gravírozott felületbe nem tapadt bele rendesen a festékem, másrészt már nagyon sok színem beszáradt. Azt hiszem a festésről le kell mondanom egy darabig - egyszerűen nem tudom pótolni a hiányzó színeimet, mert egy jó kis vagyont tenne ki, ami pedig nem hiányozhat a kasszából.

Most egy kicsi tétlenség fog következni. Nem tudok koncentrálni - a gondok, bajok erősödnek a fejünk felett, s ráadásul elkaptam valami bacit is. Torokfájás, láz, izomgyengeség, szédülés, hányinger - jönnek szépen sorba a tünetek. Na, de azért nem adom magam olyan könnyen! :)

2012. január 20., péntek

Pislákoló élet

Nyughatatlan lelkem van. Addig-addig kerülgettem a kis berendezett műhelyemet, míg ezt-azt sikerült csinálgatnom. Apróságokat, melyek arra nem érdemesek, hogy lefényképezzem őket és közzétegyem, mert mind olyan, hogy szinte bárki megtudná csinálni. Nekem azonban megváltás volt az a pár apróság. Pl. öngyújtó pici pohár gravírozása, névvel való ellátása. Most címert fogok gravírozni üvegre (pálinkásüvegre), de még csak addig jutottam el, hogy rávittem a palackra a mintát indigóval.
Valahogy meg kellene tanulnom beosztani jobban az időmet, hogy jusson is időm mindenre mit anyaként, háziasszonyként kötelességem megtenni, és maradjon is időm arra, amit szívből szeretek csinálni. 8-) Ez nekem nagyon nehéz. Lövésem sincs, hogy mások, hogy tudják beosztani azt a kevés időt, ami munka után marad a mindennapi teendőkre. Néha a fáradtság is elővesz, de nem akadok fel ilyen csekély problémán. Nehogy már az tegyen zsebre. :)
Fent van a fejem, mosolygok a világra - és bizakodok, hogy lesz ez még sokkal jobb is (mármint a helyzet, ami körülvesz).
Az ígérgetésből lehet elég lesz, de tuti ami biztos, hogyha elkészül a palackom gravírozása írok róla, megosztom a fényképét.
Puszi Mindenkinek!