Nyughatatlan lelkem van. Addig-addig kerülgettem a kis berendezett műhelyemet, míg ezt-azt sikerült csinálgatnom. Apróságokat, melyek arra nem érdemesek, hogy lefényképezzem őket és közzétegyem, mert mind olyan, hogy szinte bárki megtudná csinálni. Nekem azonban megváltás volt az a pár apróság. Pl. öngyújtó pici pohár gravírozása, névvel való ellátása. Most címert fogok gravírozni üvegre (pálinkásüvegre), de még csak addig jutottam el, hogy rávittem a palackra a mintát indigóval.
Valahogy meg kellene tanulnom beosztani jobban az időmet, hogy jusson is időm mindenre mit anyaként, háziasszonyként kötelességem megtenni, és maradjon is időm arra, amit szívből szeretek csinálni. 8-) Ez nekem nagyon nehéz. Lövésem sincs, hogy mások, hogy tudják beosztani azt a kevés időt, ami munka után marad a mindennapi teendőkre. Néha a fáradtság is elővesz, de nem akadok fel ilyen csekély problémán. Nehogy már az tegyen zsebre. :)
Fent van a fejem, mosolygok a világra - és bizakodok, hogy lesz ez még sokkal jobb is (mármint a helyzet, ami körülvesz).
Az ígérgetésből lehet elég lesz, de tuti ami biztos, hogyha elkészül a palackom gravírozása írok róla, megosztom a fényképét.
Puszi Mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése