Szép álomból költött a párom és meglepetésemre egy nagy csokor kerti virággal, apró csókkal. Pislognom kellett párat, hogy álom, vagy valóság, s ahogy az álomvilágból egyre jobban kiléptem a valóságot láttam, éreztem. Kellemes és szép emlékek rohantak meg, hisz persze! Ma van a házasságunk 9-dik évfordulója.
Megéltünk már jót és rosszat. Szárnyaltunk a mennyországban, s zuhantunk a pokolban. Mégis. Mégis itt tartunk, hogy ezen az évfordulón így ünnepelhetünk. Békében, szeretetben egymás mellett. Csak remélni tudom, hogy akármit is hoz a jövő számunkra megmaradunk így együtt jóban-rosszban, szegénységben (merthogy úgy néz ki gazdagok egyenlőre nem leszünk :D).
Persze ne gondolja senki, hogy mi nem veszekedünk, vitázunk néha 8-)
Előfordul, hisz a mosogatás is tányércsörgéssel jár...
Csak tudni kell utána megbeszélni a problémát higgadtan és őszintén. Meg persze néha tudni kell engedni is ... ^^
Szóval a reggel szép volt. Még a gyerekek is seperc alatt elkészültek, hogy mennek az oviba. :)
A nap egyéb részeivel nem untatok senkit, minek. A szokásos háziasszonyi feladataimat láttam el egy kis kertészkedéssel, mert már hála az időjárásnak rá lehet menni a kertre. Gyomlálni és kapálni kell keményen, mert a természet saját gyereke (a gyom ;)) sokkal jobban nő, mint az ültetett kultúrnövény. :P
Délben mikor kisütött nagyon a napocska pihentem keveset.
Ez lett az eredménye:
Ez a fénykép nem adja vissza a valós színét a halacska testének, ugyanis a pikkelyekbe egy kis ezüstöt is kevertem, hogy csillogjon-villogjon. :) Természetes fénynél fényképeztem pedig, de borult volt az ég és csepegett is az eső. Miért ne, meg ne várja, míg a kertet rendbe teszem 8-) :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése