Valahogy mostanában nincs kedvem alkotni. Esik és esik. Igaz nem egyfolytában, de hogy már azt sem tudom mennyi napja nem láttam napot elszomorít. Sőt. Azt is megkockáztatom, hogy pont ez miatt nincs kedvem leülni az asztalkám mellé és fogpiszkát ragadni. Hiába, ami nem megy, azt nem kell erőltetni. :P Igaz nem is bírnám. Így sem érhetek még mondjuk Geri nyomába, de ha erőltetném még borzasztóbb eredmény születne, mint mondjuk a legelső képem :D
Pedig alkotni kellene. Ott pihennek a polcon Manna medál-alapjai - még csak fel sem ragasztottam rájuk a medáltartót. Ehhez sincs kedvem.
Papíron pedig tervben van egy üvegből készült szélcsengő. Tetszik. Remélem a megvalósítás után is fog legalább ennyire tetszeni. :)
De az is lehet, hogy más miatt nem akaródzik festeni semmit sem.
Pénteken éjjel ért utol a telefon, hogy párom unokatestvére elhunyt. Felfoghatatlan, megdöbbentő, megrendítő. 37 éves volt csupán. Az eszem tudja, érti amit mondanak róla, de valahogy belül olyan... olyan nem is tudom milyen - az agyam tudja, hogy eltávozott, de mégsem hiszem el. Furcsa. Furcsa, hogy nincs többé.
Az idő mindenesetre megnyugtatja majd lelkünket - remélhetőleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése