2010. augusztus 25., szerda

Búcsú

Semmitől és senkitől nem veszek könnyes búcsút - de mégsem félrevezetés a cím.
Bepótolnám a vasárnapról szóló beígért beszámolómat, hisz a helyi ún. búcsú most volt nálunk.
Lázasan készültem erre az eseményre már hónapok óta.
Igaz sok idő azzal telt el, míg eldöntöttem kipakoljak-e az általam készített alkotásokkal, vagy ne. Családom támogatott teljes mellszélességgel, de hát a bizonytalanság nagy úr.
Aztán jött a bürokratikus útvesztő a PH-ban. Nem, nem "pecsét helye", hanem Polgármesteri Hivatal. 8-)
Szóval két hölgy egymáshoz küldözgetett, hogy milyen úton-módon pakolhatnék ki és persze mennyiért. 8-)
Adószámos magánszemélyként legomboltak volna egy kis összeggel "ideiglenes iparűzési adó" címen. Kaptam is csekket, meg nyomtatványt, hogy fizessem be és adjam be a papírt. Kérésüknek nem tettem eleget, mert jogi útról kaptam hivatalos papírt, hogy az iparűzési adó csak vállalkozókra vonatkozik, magánszemélyekre nem, még akkor sem, ha van adószámuk, adnak nyugtát, esetleg ÁFA-s számlát.
A búcsú napján reggel kell helypénzt fizetni - ami rendben is van és még "olcsó" is volt. Direkt nem írok összeget - de a szomszédos árusoktól tudván amit a mi önkormányzatunk kért az töredéke egy szomszédos önkormányzat által elkért helypénznek hasonló rendezvényen.
Vásári szűzként kipakoltam korán - 9-kor. Pislogott is mindenki a környéken, hogy miket varázsolok elő dobozkámból. Kiállítgattam mindent, ide-oda tologattam a dolgokat, hogy hogy mutatnak jobban - attól függetlenül, hogy szombaton délután már itthon ugyan ezt kétszer eljátszottam :P
Érdeklődők viszont jobban de.11 óra után érkeztek.

"Jééé, de szép!"
"Ezt tényleg te csináltad?"
"De ügyes kezed van!"
"Nem is tudtam, hogy ezzel foglalkozol!"
"Ilyet is lehet?"
"Ilyet még a gyerekem is tud..."

Ez csak pár mondat abból amit mondtak, vagy hallottam. :D
A negatív, ócsároló megjegyzések ellenére nem törtem le, mert ez volt a ritkább megnyilvánulás (legalább is előttem, a közelemben :P), s bizony a sikerélmény sem váratott magára, amikor is megvették a farostlemezre készített rózsáimat először. Aztán érkezett egyre több érdeklődő és így egyre több képet sikerült eladnom.
Ami meglepő volt, hogy a láncaimhoz hozzá sem nyúltak. Komolyan! Egyhez sem! Pedig én azt hittem, hogy ha más nem is, de azokból 1-2 darab elmegy. Hát, nem így lett. Viszont nem bánom, mert a láncok helyett vásároltak mást - többnyire fali képet.

Én fél hétkor pakoltam össze a dolgaimat - volt aki hamarabb, de voltak akik még maradtak, bár e kései órákban már csak lézengtek az emberek. Hiába, a búcsú sem az már, mint régen volt. 8-) (de erről nem írok most)

Összességében kellemes élményekkel, tapasztalatokkal zártam a vasárnapot, hisz sokkal jobban sikerült mint azt remélni mertem.
Így már bátrabban szövögetem a terveimet a karácsonyi vásárról, a jövőmről. :D

*Egy nem annyira apró megjegyzés még...
Az iparűzési adóról még egy vásározó sem hallott, akivel én beszéltem, hiába, hogy ők ezt vállalkozásban nyomják. 8-) Szóval nem értem a helyzetet, az önkormányzatot és a PH-s adóügyis szakembert - de legalább nem hagytam átverni magam.
Aki ebben, vagy hasonló cipőben jár, annak javaslom, hogy járjon utána mindennek, mert lehet, csak legombolás a "tudatlan polgárról" - és többnyire a kisebb önkormányzatok sajátja ez, sajnos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése