Próba

Amióta átszabták egy kicsit a szerkesztő felületet képet nem nagyon raktam fel. Így most kicsit hülyén néztem ki a fejemből, hogy HTML-kód szerkesztése közben ezt nem is lehet megtenni; Írás szerkesztésnél pedig csak középre, egyesével rakja a rendszer a képeket. Ráadásul még csak nem is lehet kinagyítani arra a méretre,amire én szeretném? ... Ez csak feltételezés, hát most kipróbálom.

Ez egy 1440x900 -as felbontású kép lenne eredetileg. Kíváncsi vagyok, hogy lehet-e nagyítani valahogy...

1. Alap eset, ahogy a feltöltés alapbeállításokkal történik:

Az eredmény az, hogy bár lehet nagyítani a kép teljes méretére, de ez ugyan ebben az ablakban jelenik meg.

Így kicsit módosítok.

2. Módosított kódsor - a kép új ablakban nyíljon meg:

Rendben van, így már úgy nyílik meg a kép, ahogy én szeretném - új ablakban ;)

Annnyit még találtam írás közben, hogy az Írás szerkesztőben a képre kattintva pár opciót felkínál a rendszer lehetőségként. Ilyen pl., hogy bal oldalon, középen, jobb oldalon akarjuk-e megjeleníteni a képet, vagy mekkora legyen a kép előnézeti képe a blogban, feliratot is adhatunk neki, de akár egy kattintással el is távolíthatjuk.

Talán mégsem olyan c@r ez a kép beszúrás, mint elsőre gondoltam.
Bár azt még mindig hiányolom, hogy több kép egyszerre való feltöltésénél ne egymás alá, hanem egymás mellé rakja a képeket - ezt ugyanis egyenlőre kézzel kell szerkeszteni. 8-)
Nézzétek csak:

 

Ezek a képek megfogtak, tetszenek - bár sajna nem tudom ki követte el őket. ^^
De úgy gondolom, hogy jobb lenne őket egymás mellett látni.

Így:

 

Az első kép méretét ebben a próbában manuálisan kicsinyítettem le méretarányosan (a felkínált méreteket megszoroztam 0,7-tel, így jó pár pixelt nyertem és voalá - több képnél ez sokat számít) - remélem műkszik is. Megfigyelve: működik!!! Juhhhhéééééé :D

Szóval, most már jöhet az igazi bejegyhzés, amit mára terveztem. :)

A technika ördöge

Nem tartom magam hülyének a számítógéphez, de jelenleg tanácstalanul böngészek fórumokon, leírások közt.
Adódott egy kis problémám a rendszerrel - újra kellett telepíteni, s úgy jött csak össze, hogy használhassam a gépem áldott (vagy ördögi) programjait, hogy Ubuntu Linuxot tudtam csak feltelepíteni operációs rendszernek.
Szeretem ezt is, s nem is lenne gond, ha hajlandó lenne felismerni a telefonom a gép bluetooth-át. Vagyis a helyzet faramuci - a gép látja a telefont, a telefon látja a gépet, a gépről tudok a telefonra küldeni képet, de már fordítva (telefonról a gépre) nem megy. -.- :O
Túl vagyok pár órás olvasáson, de eddig használhatót nem találtam, hogy hogy tudnék ezen javítani, vagy egyáltalán mi lehet a baj.

Így hát egyenlőre nem mutatom meg az új mázolmányomat :) - majd ha működésre tudom bírni a "vasat" vagy végre hazakerül a kártyaolvasóm :P

Teljesítve

Nos... még maradt "munkám" a díj átvétele miatt, hisz lemaradt a megjegyzéshagyás a jelöltek felé.
Szóval már múlt idő, mert nemrég végeztem vele. ^^
Remélem, hogy mindenki elfogadja és nem veszik tolakodásnak ezt a gesztust tőlem - legfeljebb elnézést fogok kérni ez esetben, de az ajánlást akkor is fenntartom Minden jelöltemnek!

Még az oldalsáv átszabása maradt, viszont most már megyek festeni, mert "munkám" van. :) ;)

Nem is olyan egyszerű...

Komolyan.
Nem is olyan egyszerű megfelelni ennek a vándor díjnak, mint ahogy első ránézésre, olvasásra tűnt, hogy mit is kell tennem.

Lássuk a szabályokat, majd utána írom, hogy mi a nehéz - számomra!


A Kreatív Blogger Díj szabálya:

1. A díjat meg kell köszönni

2. A logót ki kell tenni a blogomra

3. Be kell linkelnem akitől kaptam

4. Tovább kell adnom 7 embernek

5. Be kell linkelnem őket

6. Megjegyzést kell hagynom náluk

7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.

Hát, akkor nézzük sorba:

1. A díjat meg kell köszönni.
Természetes, és ahol csak tudtam megköszöntem Lindának. :)

2. A logót ki kell tenni a blogomra.
A bal oldali navigációs sávban megtalálható.

3. Be kell linkelnem akitől kaptam.
Egyértelmű, és a logó alatt látható is. ;)

4. Tovább kell adnom 7 embernek.
Na ez itt a gáz nekem!
Ugyanis igen kevés blogot követek nyomon. Ez részint azért van, mert kevés időm van olvasni mások szösszeneteit; részint pedig azért, mert az ismeretségi köröm gyér blogolás téren. ^^
Nézzétek el nekem, hogy ennyire szegényes vagyok...
Nagy nehezen összehoztam hét blogot, embereket, akiknek a munkáját, életét valamilyen módon nagyra tartom, még akkor is, ha erről nem mindig adok hangot.
Hát akkor lássuk kik is ők:

I. Cicó gondozásában: Mozaik vagy amit akartok
Cicót még az Index Üvegfestős fórumáról ismertem meg. A kezdeti nehézségeimben sokat segített ő is, mint az ottani lányok nagy része. Mára az Indexes ismeretségem elapadt, megváltoztak a viszonyok - biztos én is hibáztam -, de amikor csak tehettem követtem csendesen meghúzódva Cicó blogját, hogy újra és újra megcsodálhassam munkásságát.


II. Anita gondozásában: Apám nem volt üveges!
Anitát még nem régóta ismerem egy nagyszerű klub háziasszonya itt a neten. Gyönyörű szép munkái vannak akár az üvegfestés terén, akár az új hobbiját tekintve, mely a süthető gyurmával kapcsolatos. Én csak ámulok azokon a dolgokon amiket készít.


III. Marcsi gondozásában: Üvegfestés
Marcsit is a klubból ismerem, ahol Anita a háziasszony. Őszintén nem is tudtam tegnapig, hogy blogot ír, vezet. Mi ugyanis amit meg kell, hogy beszéljünk, hogy megosszuk egymással gondolatainkat bármiről, azt a klubban megtesszük.
Marcsit azért jelölöm, mert nagy kedvvel és akarattal, kitartással vetette bele magát az üvegfestésbe, melyet láthatóan, észrevehetően egyre szebben és szebben művel - mondom ezt én, akinek van még mit tanulnia. ^^


IV. Momo gondozásában: Selyemfestés, textilfestés, egyéb iparművészeti technikák
V. Reyca gondozásában: Csecsebecséim
VI. Bodzsi gondozásában: RM Style
Remélem Momo, Reyca, Bodzsi nem fog megharagudni, hogy őket így egy kalap alá veszem, holott telejesen mással foglalatoskodnak.
Igazából a harmadinak ajánlott blognál megtorpantam, hogy kit is ajánljak e díjra még, s mivel az ő segítségükkel én egy igen nagy löketet kaptam a továbblépéshez, az önbizalmam erősítéséhez kreatív ötletük miatt úgy döntöttem, hogy ők hárman kapnak tőlem egy ajánlást.


Ezzel szeretnék MINDENT megköszönni nekik! ^^


VII. Momo, Reyca és Bodzsi gondozásában: Ajándékblog
Utoljára hagytam ezt a rendhagyó blogot.
Ez a hely ugyanis egy szentély. Egy önzetlen, csupaszív hely, ahol csak pozitív benyomások születnek, ahol nincs - vagy csak én nem tapasztaltam - irigység, önzőség.
Ugyanis itt ajándéknak lehet felajánlani bármilyen kézműves terméket, mely bárki által megnyerhető egy komment ellenében.
Még nem találkoztam hasonlóval, s meglepett az első szembesülés. Viszont jó, hogy van ilyen hely is ezen a naaaagy virtuális térben, ahol közel vagyunk egymáshoz, de mégis oly távol. Ez a hely még közelebb hoz, még személyesebbé tehet kapcsolatokat, s olyan pluszt adhat bárkinek (akár felajánlónak, akár egy szerencsés nyertesnek), mely egész életére kihathat.
Én úgy vélem ez az egész Ajándékblog úgy kratív ahogy van: a háziasszonyokkal, a felajánlókkal és a játszókkal egyaránt!
(Azért megjegyzem, hogyha ez a link sértené a vándor díja szabályzatát, akkor szóljatok kérlek és módosítok - bár ezt nagyon sajnálnám!)


5. Be kell linkelnem őket.
Ezt megtörtént az előbbi pont teljesítésekor, de helyet kerítek az oldalsávban is számukra. ;)
Mondjuk ezt már lehet nem ma fogom megejteni. ^^

6. Megjegyzést kell hagynom náluk.
Menni fog, bár lehet ez sem ma fog megtörténni, mert már későre jár és bizony holnap munkanap.

7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.
Húúúú - pedig nem nehéz, mert lenne miről mesélnem - kérdés, hogy mi is legyen az a 7 dolog. ^^
Magammal szemben nagyon kritikus vagyok. Mondják, hogy magasra tettem a lécet. Lehet, de ha egyszer nem tetszik az amit csinálok, akkor nem tudom szépnek látni. Sem akkor nap, se másnap, s utána se, hiába alszom rá párat.
Toleráns vagyok másokkal szemben. Amíg normális emberi módon közelít valaki, addig legyen bármilyen személyiségű el tudom fogadni. Ha szándékosan átvág, hazudik, keresztbe tesz, akkor viszont legyen bárki maga leszek az ördög számára. Ez nem gyerekes visszavágásra vonatkozik, hogy "majd akkor jól megkapod te is" - hanem őszinte, de könyörtelen szavakra, lélekkorbácsra.
Imádom a gyerekeimet - ki ne imádná :) - de bevallom, hogy néha a lányomat jobban. Vagy hogy is fogalmazzam meg. :$ Néha kevesebb büntit kap, ha rossz fát tesz a tűzre, vagy több minden van ráhagyva, megengedve neki. Igen. Így van. Talán összefügg a rendellenességgel, amivel született. Igaz mostanában (remélem még nem későn!) igyekszek tudatosan nem különbséget tenni.
Önbizalomhiányos vagyok. Komoly! Van sokszor, hogy napok kellenek míg valamibe bele merek fogni, mert ennyire meg kell rágnom, meg kell magam győznöm, hogy igen is: tedd meg, mert megbírod tenni!!!
Két születésnapom van! :) Ugyanis nem nagyon tudok úszni, s még fiatal koromban a Tisza-tóban fürcsizve megpróbáltam utolérni a fiúkat. Eredmény az lett, hogy egy mélyebb helyen álltam meg, ahol, mint egy nyeletlen balta: blugy. 8-) Szerencsémre időben odaértek és megmentettek - de nem a hős lovag lett a férjem :)
Azt hiszem túlteljesítettem a 7-et ^^ :)


Ez a bejegyzés felpezsdített :) öröm volt megírni - remélem a hosszúsága ellenére olvasni is. ^^

Kreatív Blogger Díj

Először megdöbbenve olvastam, majd még egyszer lassan (mint az elsős gyerekek :) ) átolvastam újra Linda előző bejegyzésemhez írt megjegyzését.
A megjegyzésében átnyújtott számomra egy Kreatív Blogger Díjat - melyet Ő szerinte megérdemlek odaadó, kitartó munkásságom miatt!
Ezt nagyon, de nagyon köszönöm Neki!

Az első döbbenet nem sokkal később átavanzsált mérhetetlen örömmé és mint egy frissen dicsért kisgyerek úgy vigyorogtam itt a monitor előtt! :)
Nézegettem a díjat, ami számomra kicsit modern kivitelezésű, de végeredményében igen csak tetszetős és alig akartam elhinni, hogy ezt én kaptam.
Nem is a díj maga. Hanem a gesztus, maga az elismerés, hogy én erre érdemes vagyok!!!

Csak megköszönni lehet még egyszer és még egyszer és még sokszor...!!!

Néha nem is sejtjük, hogy mennyire szükséges egy ilyen, vagy ehhez hasonló elismerés.
Mindegy az, hogy díjnak nevezzük, vagy csak egyszerű dicséretnek, a lényeg az, hogy valamilyen módon maradandót alkotunk ebben a világban, tetszik másoknak s el is ismerik munkánkat.
Ez felemelő érzés.
Egy plusz, hogy járjuk tovább azt az utat, amire ráléptünk.
Egy plusz, hogy tovább fejlődjünk munkásságunkban, mert érdemes.
Egy plusz, hogy a hitünk megmaradjon, sőt! mélyüljön Önmagunkban.
Egy plusz, hogy soha ne adjuk fel terveinket, álmainkat, még akkor sem, ha nehéz idők járnak el fejünk felett.
Egy plusz a boldogsághoz.

Köszönöm Linda!