Lassan, vánszorogva telnek a napjaim, de változás nincs sehol. Na jó. Annyi, hogy most már látom mi is van körülöttem: egy sötét, végtelen elágazással rendelkező alagút, már nem üresség. Csak melyik úton induljak tovább? Hm... Dilemmázok magamban, hogy mi lenne a jobb döntés, de valahogy sosem tudom eldönteni, mert bármit is lépjek kiérek a fényre, csak közben minden út magában rejtőzteti egy-két bukás, negatív dolog csíráját. Magyarul: akár mit döntök lesz különösen rossz élethelyzetem belőle. Meg kell hát találnom azt az utat, ami a kisebbik rosszat jelenti a családom számára - merthogy itt nem én, vagy a lelki békém a tét.
Nehéz. Nehéz, de nem lehetetlen.
Kínomban már alkottam is egy apróságot, bár nem lett fényes minőségű szerintem. Látszik rajta, hogy olyan semmilyen hangulatomban alkottam.
Ezzel most lehet csigázok embereket, mert megmutatni nem tudom még egyenlőre a kész művet - nem bírtam rendesen lefényképezni lámpa fénynél tegnap; a mai napra és holnapra pedig kölcsön kérték kiránduláshoz a fényképezőgépet.
A napokban azért értek kellemes dolgok is. Kellenek ilyenek, mert így tudjuk meg mi is a fontos számunkra, miért érdemes küzdeni.
Zavartnak, kuszának érzem ezt az írást. Hiába, belülről jön...
Lesz ez még másképp is! ;) Én nem adom fel!!!
Nem is szabad feladni! Tudod ilyenkor szembesülök azzal, hogy mindenki emberből van, gondokkal, bajokkal és kusza gondolatokkal. Mert sokszor csak az jön le a blogokat nézegetve, hogy milyen jó is kötögetni, himezni, gyöngyözzni, festegetni és az ember ezek mögöt megbújik. De azért néha előjön, és kitör, de kell ez, még ha rosz és fájó is. Tudod, ha minden szép és jó volna a menyben volnánk, ( ezt már elsütöttem valahol :) ). Erőt, kitartást és hitet!
VálaszTörlésÓóóó, Erika! Már rég meg kellett tanulnom, hogy nem szabad feladni semmit! Magamat pláne nem. Ha valaki szeret, akkor ilyennek szeret - nincs alku.
VálaszTörlésTudom, érzem, hogy ez nem mindig "praktikus", de nem tudom, s nem is akarom önmagam meghazudtolni.
Az tény, hogy a blogokba rossz dolgok nem kerülnek java részt - hisz egy nyilvános naplóba nem teregeti senki a szennyesét - azt hiszem. Vagy fogalmazok úgy, hogy én legalább is ezért írtam ilyen homályosan a jelenlegi helyzetemről. ^^
A mennyországról jutott eszembe...
Nem vagyok tipikus vallásos ember. Hívő vagyok, hiszek, de nem úgy ahogy a jelen vallás(oka)t ránk kényszerítenék. 8-)
Szóval régebben azt mondta valaki, hogy azért történik velünk ennyi rossz, mert nagyon szeret az Isten.
Lehet így van. 8-) Egyszer biztos meg fogom érteni e mondat mély értelmét.
A kis ördög viszont nem alszik bennem.
Írtad, hogy ha minden szép és jó volna a mennyben volnánk. Lehet, de unalmas lenne számomra - a pokolban több ismerősre lelnék - és ha hűen a szívemre teszem a kezem, voltak olyan tetteim, ami miatt a mennybe engem nem engednének be. 8-) Hm... sokat fecsegek :)
Puszi Neked! Köszönöm az erőt, amit meríthettem belőled is!!!
Kedves Szilvi, mi újság veled? Rég hallotunk felőled, remélem rendeződtek benned, körülötted a dolgok, gondok. Puszi és várjuk a bejegyzésedett.
VálaszTörlésDrága Erika! Tudd, hogy sokat jelent ez a bejegyzésed! Puszi Neked!
VálaszTörlés